Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-02-15 / 2. szám

kof-. fáwi

Név: — —* — — — -v- — —. -~Rang: — — — — —- — — — —

Tábori postaszám: — — — — — —

Küldi: _________

I. évfolyam, 2. szám.

> rp$:r

Dr. Krdős Károly urnák DEBítniCKN .Péterfia u. 13.

Nyíregyháza, 1943. február 15.

Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatársi DR. KARÁCSONY SÁNDOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99.

fess-e magyar ébredés?

Lesz.

Hogy lehet 'ezt ilyen határozottan állítani? Mi jogosít fel bennünket ilyen kurta-furcsa kijelentésre? ,

Bennünket semmi. Jézus Krisztust ellenben örök isteni végzések és mennyei tudomány képesítették tévedhetetlen tételek felállítására. S ő mondta többek között azt is, hogy a tavasz nem észrevétlenül tör be hozzánk, hanem apró, egyre szaporodó jelek előre elárulják, hogy közeledik felénk. Már pedig ha ez a tétel áll a tavasz előhírnökeire, érvényes arra is, hogy a magyar ébredés ideje hasonlóképen közeledőben van.

Apró, egyre szaporodó jelek bizonyítják, hogy nincs különben. ,

Csak szem kell hozzá, mely észrevegye és nyilvántartsa valamennyit. Ha a mi szemünk esetleg nem is olyan éles és figyelmes, a jelek viszont annyira szembeszökőek, hogy vaknak kellene lennünk, ha egyiket-másikat fel ne fedeztük volna már jóideje.

Ne beszéljünk most a többiről, soroljuk fel a legárulkodóbbakat.

%

Jézus Krisztus: Szabadító. Akkor jelentkezik, ha a lelkek raboknak ' érzik magukat, szabadulni szeretnének, önerejükből nem, tehetik, tehát már csak a legelemibb életösztönből is segítségért kiáltanak. Nem jön ki ez az alázatos, rimánkodó hang a gőgös ember torkából hamarább, csupán végszükség esetén. A magyar ébredés első jele ez: megéreztük, hogy végszükségbe jutottunk. Ne a gyakorlati élet területére gondoljunk elsősorban és legfőképen. A szellemi élet jusson eszünkbe hamarább. Van-e egyetlenegy olyan szellemi munka, amelyre nyugodt lélekkel rámondhatnák, hogy sikerrel jár, vagy épenséggel virágzik? Úgy feleljünk erre a kérdésre, ahogy az bennnüket épen talált. Engem például családi körben ért. Itt ülök megszokott asztalomnál, feleségem, gyermekeim, rokongyermekek körében. Gyermekeim és a rokongyermekek épen tanulnak, a holnapi leckeórákra készülnek erősen. Én magam tanári, u. n. pedagógiai vizsgálati dolgozatot javítok. Kérdezem: ki merészeli azt állítani, hogy a nevelés ügyeben nincs itt a végszükség ideje? Mikor diákokra és tanárokra gondol, akkor épen: merészeli? Hát mi a végszükség, ha nem az, ami kettejük nyomorúságából e lénk rimánkodik. Feleségem könyvet olvas. Az irodalom problémáját juttatja eszembe. Tegyük szívünkre a kezünket és úgy mondjuk, ha merjük, hogy irodalmilag még nincs itt a végszükség órája. Kinyitom a rádiót, valami zenei szám végakkordjai hangzottak el, utána felharsan az orgonaszó s kezdetét veszi o, református istentisztelet. Művészet és vallás. Igen, igen minden bizonnyal ezeken a területeken is élkövetkezett a végszükség órája. Az igehirdetés tárgya például a jócselekedetek érdemszerző ereje, mintha sohasem lett volna reformáció. Lenni kell magyar ébredésnek, mert kétségkívül ütött a végszükség órája.

Jönnie kell a magyar ébredésnek azért is, mert az egész magyarság úgy éli napjait, mintha egy nagy váróteremben ülne. Senki sem csinál nagy programmot, napról-napra, szinte óráról-órára tengeti földi sorsát. Ha megkérdezel egy gyereket, akár egy-egy maturan- dus ifjút, mire készül, mi akar lenni, bizonytalan feleleteket is nehezen, ha kapsz. Felelős állású úriember mondta nekem a minap, hogy szerette volna meghallani egyik előadásomat, kíváncsi lenne a célkitűzéseimre, mert nehéz ma irányt mutatni, feladatot kitűzni, mely hosszabb időre szól. Igazán csak Jeremiás pró1