Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-06-01 / 9. szám

i

Pr, rd"g Karoly urnák jj . . . C. A<Heriia u,13*

I. évfolyam, 9, szám. Nyíregyháza, 1943. junius 1.

Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99.

Ébredés és irodalo.

II

Az irodalom művészet. A művészet a tár- saslélek érzelmi funkciója, mert két ember kell hozzá, művész és műélvező. Irodalom esetén költő vagy író és olvasó. A művész abban különbözik a többi embertől, hogy egész lelki élete érzelmileg hangolt. Hiába végzett magasabb iskolákat, mikor alkotni kezd, verset ír, vagy zenét szerez, vagy szobrot farag, szakasztott úgy viselkedik, mint falun vagy tanyán a nótafa, a rigmuscsináló dalosszívű parasztlegény, parasztleány, meg az ostornyelét bicskájával cifrázó bojtár, a párnája huzatjára magaálmodta ékességeket hímző eladólány. Hiába »nadrágos ember« a műalkotó, mégis a »nép« sorába tartozik. A »nép« sorába ugyanis csak legszámosabban tartoznak alsó néposztálybeliek, valójában nem azonos a kétféle ember: alsó néposztálybeli és a »nép« egyik tagja. — Mindenki a »nép« sorába tartozik, aki nem »tudatosan« él. Tehát mindenki »nép«, akinek az élete érzelmileg hangolt. A nadrágos emberek közül is idetartozhatik akárki, a művészek pedig idetartoznak mind, ha ugyan művészek igazán. Általában véve azonban a nadrágos emberek azért nem tartoznak mégsem a »nép« sorába, mert lelki életük épen iskolázottságuknál fogva értelmileg hangolt. Számukra és szemükben az élet tudatosult. Ök a művészetet is tudatosan élik, poétikát, zeneelméletet, művészettörténetet, esztétikát tanulnak a felsőbb iskolákban. Sokszor egyenesen azért vem bírják élvezni az igazán »szépet«, ami egyszerű embereknek, a »népnek« is szívbéli gyönyörűséget okoz, mert túlontúl sokat tanultak és tudnak. Ez a rftagyarázata annak a különben megmagyarázhatatlan furcsaságnak, hogy nagyon sok falusi és tanyasi ember értékes, szép népdalok közt éli életét s ugyanakkor nagyon sok nadrágos ember értéktelen kupiék, sanzonok, slágerek sivár börtönébe zárva tengődik halála napjáig. A nadrágos embereknek (a művészt éscá műélvezőt kiveszem közülük, ezek. antúgy is mindig igen-igen kevesen vannak) a

művészete nem sokat ér, csak a tudománya értékes. Ezzel szemben a »nép«-nek a lelki életében az érzelemvilág az igazán gazdag, valóban értékes. Egy nemzet életében, ha értékes életet él az a nemzet, azok a gondolatok érvényesek, amelyeket az értelmisége gondol és azok a formák, amelyeket a népe kialakít. A nagy német nemzet igazi művészei Goethe és Beethoven remekműveikben azokból a gyökerekből táplálkoznak és azokat varázsolják pompás virágbaborult fává, amelyekből a legegyszerűbb német népdal szövege és dallama egybetevődik és összeolvad.

Mit tartozik mindez a magyar lelki ébredés ügyére — kérdezhetné valaki. Hiszen ezek a kétségkívül érdekes kérdések azokat a tudór sokat érdeklik elsősorban, akikről az imént esett szó, A verstannal, poétikával, zeneelmélettel, művészettörténettel, esztétikával bíbelődő nadrágos embereket. Az értelmiségnek művészetelméleti szempontból töprengő, kutató, gondolkodó tagjait.

Nos, hát nem így áll a dolog, nagyot téved, aki igy vélekedik. Ellenkezőleg. Hiába dalolnak a pusztán és faluban kristálytiszta szépségű, sokezer éves ősi népdalokat, hiába mesél az öregbojtár a taligásoknak a pásztortűz mellett olyan meséket, amiket már Ázsia pusztáin is meséltek ősapáink a gyermekeiknek. Hiába tanítják az egyetemen, a Zeneművészeti és Képzőművészeti Főiskolán a művészetek elméletét is. Nem sarjad e kétfelől env szárba kívánkozó gyökérből egészséges nemzeti kultúrának'igazi nagy művészete addig, míg a lelki ébredés az áhitat fokára nem hevíti a »nép« életében azt, ami érzelem és az értelmiség lelkében azt, ami értelmi: a formát és az érvényt. Lelki ébredés nélkül a lelki élet törvényei nem funkcionálnak. Idegen formák és idegen gondolátok érvénye alatt rabságban nyög, kínlódva él, alig-alig van el a nemzet őrle'ke.

Kérdezzük meg hát napjaink magyar irodalmától: virrad-e már?

(Folyt, köv.)

' KARÁCSONY SÁNDOR.

1