Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-05-15 / 8. szám

Számomra az egész útból az a legnagyobb ajándék, hogy valósággá és élménnyé vált számomra: hogy Isten ma is Igéjével (a Lélek által megvilágosítva) kormányozza övéit, s nekem ennek az Igének kell primitíven és egyszerűen engedelmeskednem.

Ezért volt ez csodálatos halfogás.

Aláírás.

—*□=—

Nem bírok vele

A te panaszod ez, kedves édesanya. Különösen serdülő, vagy ifjúvá lett fiad miatt állsz meg így egyszeregyszer férjed előtt és amikor hazaérkezik munkájából, vagy útjáról, kétségbeesetten mondod: »Nem bírok vele.« Vagy talán így: Nem bírok velők.

Megértelek, asszony testvérem, ez valóban nehéz feladat. Nehéz dolog a fiúkkal bírni. Nehéz dolog azért, mert belőlük sokkal inkább hiányzik a szelídség lelke és azt'engedeimasségre való hajlam, mint a leánvokból. Nehéz azért, pert a fiúk ügyét nem lehet elintézni egy-két szép szóval, vagy kisebb pirongatással. Míg a kislányok hamarosan sírnak, addig a fiúk unottan hallgatják az erkölcsi oktatásokat és a dorgálást.

Ütleghez nyúlni meg nem igen mersz, mert neked jobban fáj, mint a gyermeknek. Sajnálod is, szégyenled is.

Nemrégiben beszélte el egy édesanya, hogy este, mikor lefeküdt, keservesen sírni kezdett. A férje megkérdezte, hogy mi baja. Megmondta: Megvertem a fiamat, -és most úgy sajnálom.

Nehány dolgot szeretnék azért elmondani neked, asszony testvérem, aki arról panaszkodsz, hogy nem bírsz a fiaddal. Nem tanítani, nem oktatni akarlak. Ahhoz semmi jogom nincsen. Magam is sok küzdelmen és sok meg- szégyenülcsen megy: k keresztül és nem éreznék arra erőt magamban, hogy felülről adjak tanácsokat.

De elmondom mégis látásaimat és tapasztalataimat, hogy azokból elfogadhasd azt, amit éppen jónak látsz.

Igyekezz a csomók kioldozására. A fiúk lelke olyan, mint az összecsomósodott zsineg. Az ördög és a világ csomózta nagyon össze. Az ilyen csomókkal nem lehet türelmetlenül bánni. Minél idegesebb az ember, minél türelmetlenebb, annál kevésltabé sikerül kioldozni, kibontani a csomót. Ketté lehet ugyan vágni, mint valamikor Nagy Sándor kettévágta a gordiuszi csomót, dohát ezzel a dolog nincsen megoldva. Még a zsineg is hasznavehetetlenné lesz, vagy legalább is értékcsökkenésen megy kersztül, ha szétvágják, mennyivel inkább a fiúk lelke.

Ülj hát le türelemmel gyermeked mellé és jól nézegesd meg *a lelkében levő csomókat. Aztán szelíden nyúlj hozzá és próbáld azokat lassan bontogatni. Minél nagyobb türelemmel és minél nagyobb szeretettel csinálod, annál

JA

lobban fog sikerülni. Valdd be, hogy éppen a fiadhoz nincsen elég türelmed. A leányoddal sokkal több szeretettel tudsz beszélni, mert hát az jobb.

Ne akarj kislányt csinálni a fiadból. Ez is előfordul. Te anya, te nő vagy, s így jobban megérted a leánykádat. Azt szeretnéd, hogy a fiad is olyan szelíd, olyan otthon ülő, olyan engedelmes legyen, mint a leányod. Ne rúgja a labdát, mert elkopik a cipője. Ne üljön kerékpárra, mert kimelegszik és torkára szedi a hideg levegőt. Ne másszon fel a fára, vagy a háztetőre, mert leesik. Ne csináljon csúzlit, mert belövi a szomszéd ablakát. Sárkányt se, mert ráakad a sürgönydrótra.

Ismertem gyermekkoromban egy nagyanyát, aki nagyon eleven unokáját úgy nevelte, hogy odakötözte az asztal lábához. Megkötözte a kezeit és a lábait. Hát persze, ezáltal a kis fiúcska nem lett jobb. Végül is csiak ki kellet jelenteni a nagymamának, hagy minden hiába, nem bírok vele.

Nos, hát ne félj attól, hogy a fiad fiú és nem leány. Az Isten teremtette fiúnak. Hiszen már az egészen kicsi fiú is sértődötten néz arra, aki azt találja neki véletlenül mondani: De szép kislány.

Ha aztán valamilyen módon mégis sikerült volna fiadból kisleányt csinálni, vagyis úgy megtudtad vele szoktatni a kényszerzub- bonyt, hogy beletört, akkor meg a legrosszabbat csináltad. így bizony a fiadból: anyámasszony katonája lesz, nyápic, nyafogó, kényes fiúcska, akit társai csúfolnak, rúgnak, csípnek. Bizony az ilyen fiúinak szenvedés aztán az egész élete. Végiül te magad ijedsz meg legjobban attól, hogy mi lett a fiadból.

Ne légy hiú nevelői munkádra. Semmi szégyen nincsen abban, ha elismered, hogy- a férfi kéz erélyessége, a férfi szó ércessége és keménysége, a férfi szem szúrása szükséges a fiúk neveléséhez.- Fiamat éveken keresztül nő tanárnők tanították a zeneiskolában. Mindig baj volt vele. Sókat szenvedtek szegény tanárnők, amikor nem bírtak vele. Egyszer -egyszer én is nagyon megsajnáltam őket.

Egyszer aztán férfikézbe került. Meglepetten tapasztaltuk, ho™ szorgalmasan gyakorol. Kérdésünkre megmondta a titkát is. Azit mondta a tanárom: Ha még egyszer így íössz ide, kirúglak.

Ez használt. A sok kérés, oktatás, intés, amiket tanárnői oly nagy szeretettel mondottak, eredmény telemnek mutatkozott igen sokszor, legfeljebb akkor segített lényegesen, ha az apai tekintély megtámogatta ezeket a kéréseket néhány nyaklevessel. A tanár erélyes és kurta ajánlata azonban hatásos volt.

Nincs abban semmi szégvenleni való, hogy a férfi már puszta megjelenésénél fogva, m g egyéb helyzeti és alkati előnyeinél fogva is alkalmasabb a fegyelmezésre.

Bízd Isten kegyelmére a gyermeked Aztán ne hidd, hogy neked okvetlen bírni kell a gyermekeddel. Sokszor hallasz megtérésről,