Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-05-01 / 7. szám

cséllénsége lenne, ha vagyon kínálgatnank á megoldást olyanoknak, akinek nem is nagyon fáj a megoldatlanság. Tudom én ezt. De az is szorongat, hogy sokan, nagyon sokan a mélységből kiáltanak már és nincs, aki a szabadulást hitelre rh éltó módon hírül vinné nekik.

Ezt a hitelreméltóságot nem izzadhatjuk ki magunkból. Vagy van, vagy lines. Világosabban: vagy megkaptuk Istentől, vagy nem. És az én csődöm és a mi csődünk pontosan éppen abban van, hogy éhes és szomjas emberek — többen vannak, mint álmodnánk! — várják »az Isten fiainak megjelenését« és még mindeddig hiába várták. Két nagy nyomorúságunkat is látom már s furcsa, hogy ez a kettő egymásnak ellentmond s mégis együtt van. Az egyik az, hogy nem tudjuk, mi az Evangélium. Mostanában szinte mániákusan próbálom olyan egyszerűen mondani, ahogy csak tőlem telik. Szép szavak és sokféle emberi tudomány vékája alá rejtettük azt a világosságot, amit Isten a Jézus Krisztus arcán világoltat. Ahol csak eddig megkérdeztem, mindenütt zavarba- ejtő volt a kérdés: mi a keresztyénség és mi az Evangélium? Tudatlanság az egyik bűnünk. És a párja ennek az, hogy nagyon tudunk. Patronjaink vannak, kész formuláink, hidegek, merevek és üresek, amiket váltig nyújtogatunk az emberek felé s nem kell nekik. Jaj, de igazuk van! Az Evangéliumot nem tudni, nagy szerencsétlenség, tudni még nagyobb. S mi e kettős nyavalyában egyszerre szenvedünk. Az igazit, a fölszabadítót, az erőtadót nem tudjuk. Az uraságoktól levetettet, a hazugra koptatot tat, a szabályos szép' mondatokban formulázot- :at nagyon tudjuk.

így ért engem a mai reggel, amikor ezt a cikket kellett megírnom.. És így olvastam.: »Összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát és ada nekik erőt és hatalmat m i n d en ördögök ellen és betegségek gyógyítására.« (Lukács 9:1.) Még csak kevés az, amit megértettem belőle. De annyit látok, hogy »Összehívta«, tehát együtt akar nekünk adni valamit. Amíg szét vagyunk szóródva, tőle is távol vagyunk. Azt is megértettem, hogy éppen azt akarja adni, ami olyan végzeteseiig és keservesen hiányzik: erőt és hatalmat. Azt is megértettem, hogy minden ördögök ellen. És azt is, hogy nincs olyan betegség, aminek ö covosa ne lenne. És Ö minket is, téged is, engem is, föl is akar, föl is tud ruházni az- iái. az inövel és hatalommal, amije neki magának var, Egészen bizonyos, hogy amit akkor Ö mondott, nemcsak annak a tizenkettőnek mondta, hanem azoknak is, akik »az ő beszédükre hisznek maid Őbenne« (János 17:20.).

Egyelőre én sem tudok mást kérni magunknak Istentől, csak azt, hogy végre lássuk meg, mennyire nincs bennünk az az erő és hatalom. amit Ő ad a tanítványnak. A lecke tehát bűnhenai marad.

BERECZKY ALBERT.

A Sátán leteszi álarcát

»Megáldott'- bombázókról adott hírt az újság nemrégiben. Azt olvastuk, hogy egy érsek megáldotta az Antwerpen bombázására induló amerikai és angol gépeket és azok a bevetés után jó eredménnyel tértek vissza munkájukról. A »jó eredmeny «-en rombadőlt városrészek, ezrével elpusztult emberek, széjjelszaggatott kis iskolás gyerekek értére ők. Melyiken csodálkozzunk jobbam: a sikeres pusztításon, vagy a hatásos »áldáson«? Az élőbbül, — bármnydi szomorú és megdöbbentő, ma már nem tudunk csudalkozni Ez a háború olyan mélységeit, bűnös szaka dókáit, ördögi megrontását tárta fel az emberi léleknek, hogy a fenevad jelző igen kevés és a vadállatra nagyon sértő. Csak a Sátán képes azoknak véghezvitelére, amiknek szemtanú vagyunk. Csak megszállott lelkek vetemedhetnek annyira, hogy vak dühükben gyűlöletük tüzét egyformán ontják harcosra és védtelenre, állag felf egy vérzett ellenségre és iskolás kis emberpalántákra. Dante infernója angyali álom azokhoz képest, amik ma történnek kerti lőttünk. Ha valaki még mindig nem tudná, hogj k; a Sátán és mit mivel, annak csak ezeket a szörnyű felvételeket kell egymás mellé rakná, hogy' gigantikus méreteiben álljon előtte a Bűn szédítő realitása. Hegy még mindig nem látja a világ a Sátán győzelmi lobogóit, még mindig nem hisz neki, csak úgy érthető, hogy a Sátán ezt a nemtelen, erkö.esteien és menthetetlenül gonosz had viselést is, amely gyerekek és asszonyok ellen folyik már, bevonta a hősiesség nimbuszával, körülvette a dicsőség mámorával, s elhitette megszállót íjaival, hogy a győzelem felé az út lemészárolt gyermekek holttestén és földig rombolt otthonokon keresztül vezet. Ugylátszik, a Sátán minden kártyáját kijátssza azért, hogy diadalát totálissá tegye.

Jói látják ma már a népek vezetői, hogy csak életben maradók és elpusztultak lesznek e háború végén. Mi még hozzátehetjük, hogy győzni'a Sátán akar! Nem övé lesz az utolsó szó, a legvégső döntés, de minden bizonnyal az ő hadiiobogóit lengeti majd a szél a romokon és a koporsókon. Isten megengedi neki, hogy »bizonyos időre hatalma alá vesse a föld lakosait és gyötörje őket«.

A nyomorúságnak minden bizonnyal megvan a nagy haszna, hogy Isten népe már is láthatja a Sátánt levett álarccal, pusztító és romboló dühének teljes képében. Nagy hiba volna, ha még a hívők sem ismernék az időik jeleit, ha még az evangélium iskolájából kikerülők sem látnák meg az elénk táruló' borzalmakban a Bűn mágikus erejét és egyetemes rémuralmát, a háború elfajulásában pedig a Sátán teljes győzelemre törő szándékát.

A »sikeres pusztítások« mögött mi éppen úgy ráismerünk a Sötétség Fejedelmének arcvonásaira, mint a Biblia által bemutatott ör- döngősökön, megszállottakon, azokon a szerencsétleneken, akiken Jézuson kívül segíteni

2