Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-04-15 / 6. szám

zek jövőnél a távolabbi, békésebb jövő. Sok magyarázatát ,lehet adni ennek a ténynek; tö- megiélektani, politikai. talán még művészi szempontok is vezetik azokat, akik. mindezt teszik, de tagadhatatlan, hogy van egy mélyen emberi etikai motívum is: nem merünk szembenézni azzal, ami van, a múlthoz menekülünk vagy a rózsásabbnak ígérkező még meg nem tapasztalt jövőhöz. Megnyugtatjuk magunkat is, másokat is, átteszük a súlypontot a nehezen elviselhető jelenről a kibír hatóbbnak látszó jövőre.

Krisztusi hitű embernek azért aktuális és tanulságos ez a viselkedés és ez a jelenség, mert magunk is ezt tesszük minduntalan, ha kátyúba akad életünk szekere. Eltévedtem, rossz úton járok: meg kellene térnem, azaz leszámolni azzal, ami rosszul van és Isten segítségével rátérni a jó útra. De ez veszélyes is, kényelmetlen is, bűneimmel össze nem egyeztethető. Szakítanom kellene azzal, amit most kellemes langyos fürdőként vagy izgató mámorként annyira szeretek. Azzal, amiről most úgy érzem, hogy — az élet maga. Ez a szakítás a sátáni erők elleni legnagyobb roham. Itt nem lehet barátságosan kiegyezni, egyik énem véresen halva marad a csatatéren. A harc hamarosan megkezdődik, nélkülem el nem dől, főszereplő leszek — egyszerre a két oldalon, — s ha igazán megharcolom a harcot — Ígéretem van rá — békém lesz.

Az nem fogadja el a két kép magától adódó analógiáját, aki nem volt még hasonló helyzetben. Kevesen lehetnek ilyenek. Akik pedig már átélték és gyakran át kell, hogy éljék ezt a döntő ütközet előtt időket, azok. tudják, mennyire meg szeretnénk takarítani a nagy lépést. Uram múljék el tőlem a keserű pohár, mondjuk legjobb esetben szenvedő Urunkkal. Legjobb esetben, mert általában régi érdemeinkkel szeretnénk kitérni a döntés elöl vagy — háború utáni képekkel átitatjuk magunkat. Már pedig, lesz — hisszük — békesség minden jól megharcolt harc után, de csak utána. Az élet mindig ma folyik. Nem tegnap (történelem) és nem holnap (látások), hanem halasztást nem tűrően most. Imádkozzunk és Istentől nyert erőnk birtokában kezdjük meg az ütközetet. — most. . .

HANGZATOS HAMISÍTÁS.

Most került kezembe egy 1941-ben megjelent füzetecske. A címe döbbentett meg. »Aki mellettünk nincs, ellenünk van ...« Ez a címe annak a második kiadást ért füzetnek, amibe

I. Madarász Lajos előadja: miért alakult meg az Országos Református Szeretetszövetség Baráti Társasága. Kétségtelenül értékes ennek, a főként fiatal lelkészekből álló Társaságnak magyarságmentő munkája a maga nemében. Éppen ezért nagyon kár, hogy ilyen címet adott ennek a füzetnek.

Megkésve, azért érzem mégis szükségét annak, hogy szóvá tegyem,, mert mostanában

többfelé dívik bibliai mondásoknak nem. szöveg és tartalom hűen való idézése, ami magában véve is szörnyű veszedelmet és bűnt rejteget.

Valaki mondotta ezt: »Aki velem nincs, ellenem van és aki velem nem takar, tékozól.« De Annak jogában is volt ilyet mondani; mert. Ö a Krisztus, aki az 0 isteni mivoltában és királyi méltóságában állíthatta is. De amikor történetesen a tanítványoknak is eszükbe jut valami ilyen »kizárólagosság«. Jézus maga jó- zanítja ki őket: »Felelvén pedig János, monda: Mester láttunk valakit, akt a te nevedben ördögöket űz; és eltiltok őt, mivel hogy téged nem követ mi velünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.« Bármilyen hangzatos is és a maga megdöbbentésével bármilyen jól felhasználható propagandára, mégsem szabad az Igét meghamisítani, mert akkor Ö, a testté lett Ige hagy el bennünket, ha pedig Ö elhagy, akkor hiába van velünk az egész világ is.

Gyülekezeti evangélizáció

BÉKÉSCSABA.

— Április 5—11. —

Azzal a gondolattal mentem Békéscsabára, hogy ott tipikusan alföldi gyülekezetben fogok evangélizálná. Az első benyomásom csalódás volt, mert kiderült, hogy a békéscsabai gyülekezet fiatal, a kilencszázas évek -elején alakult, még mindig az első lelkipásztora, Koppányi Gyula pásztorolja. A nagy tót evangéukus városban beköltözőitek a reformátusok, akik ma körülbelül 3.500 lehetnek. A segcdjelkész Kóczé Lajos, s az állami hitoktató, ifj. Koppányi Gyula főként az ifjúság lelkigondozasát végzik.

A templomban volt esténként az evangé- lizáló előadás, amit harmad napra 6 óráról 7 órára tettünk át, s akkortól 6 órakor biblia- órát tartottunk ugyancsak ott. A bibliaórákra kétharmadrészt, az evangélizáió istentiszteleteken pedig mind teljesebb mértékben telt meg a templom. Az ottani szobás szerint sokan jártak el, de aránylagosan a gyülekezetnek alig 10 százaléka. Elég szép szómmal jöttek az evangélikusok közül is. Minden nap voltak többen Békésről és MezőberényrőL Nemcsak szaporodtak az érdeklődők, hanem maga az érdeklődés is napról-napra mélyült. Személyes érintkezésre elég kevés alkalom volt, de egy- gy ebéden, ebéd után s vacsora után többekkel megismerkean ettem, különösen a vendégüllátó presbiter postaigazgató kedves vendéglátása következtében.

Különös mértékben terhelődött meg lelkem azzal a kérdéssel: Vájjon volt-e értelme ennek az levaöngélizációnak? Mév mindig ott cseng aggódva bennem a kérdés: »Megteszed-e a te dolgod?« .. . Isten legyen irgalmas és csé7