Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-04-01 / 5. szám
intsenek ezek? A beteg így válaszol: tanukná- yozom a térképeken és a jelentéseikből, hagy különböző időkben megtett hadmozdulatok mlyen parancsra és miért történtek, hogy felidézhessem az események közötti összefüggé- sfcet s mondhatom, ha így utólag nézem, sck linden megvilágosodik előttem, amit akkor em láttam és nem tudtam és mondhatom, oppant élvezem. Mit mondjak, és mit mondhatna bárki, aki sefcet végig élte, amikor az események mikéntiből a miértre alkar következtetni? Ezen ke- isztül látom én is világosan és igazán, amit kkor még nem értettem: miért kellett minőmnek igy történnie? Nem szabad volt bs- tenni a faluba, mert aki ebbe a faluba ment, andatámadás áldozatává vált. El kellett té- asztená az utat, mert az a község már régen az fenség kezében volt. Nem volt szabad megmi- enni a következő faluiban sem, mert rgy fé1- 'a múlva a halál öldöklő kaszája végig suhin- >tt azokon, aikilk ott maradt-k. Minden táradig ellem lére is el kellett érni a rőtét éjszaka ivoli célját, mert minden elmaradt kilométe- :n azonnal megnyúltak a pusztu’ás tüzel. O. árosban sem szabad volt megpihenni, sőt bele illett kerülni a pusztító nyomorúság közepébe i meg kellett érezni egy titokzatos erőt, amely ildböz vág, hogy azután ismét felemeljen. Egv illant ás s az események ez a láncolata meg >gja a hitetlen, a hideg, a közömbös, a féléink. : elbiziakodott szívet s odaperermolja Isten bai elé. S ha nem akarna is, bizonyságot ill tennie Róla! Csak amikor már minden miért egybefo- idott, akkor dierül 'lei, hogy nem más az. mint ;y kapocs, mely összeköti az eget a földdel s 'nme az ember szíve Istennel kapcsolódik ybe. így válik minden áldozat, minden szondás egyéni értékeik és élet odaáldozása is az yén számára hatalmas nyereséggé. Nagyváthv József tábori lelkész. Furcsa, csodálatos konferencia Beszámoló a IV. Országos Református Konferenciáról. Megint Pestien. A konferencia után talán ég jobban »fáj« a világ, mint ezelőtt, Úgy telik, mintha a 3 nap — de utazásokkal együtt 5 p •— alatt hihetetlenül zuhant lefelé az élet, világ. Pedig ez nem olyan konferencia volt, mint régebbiek. Olyan »furcsa« konferencia volt És, ahogy egymás szavadból kivettem, vala- annyien először éreztük, azután beváltottuk gv alapjában rendült miéig valahányunk [ke. Eddig a konferenciáin, megvigasziaiitan tünk, mint ahogyan Karácsony Sándor írja a [egyi beszéd «-ben. Hazatérésünk diadalmas volt, ujjongtunk, fogadikoztunk. Most valahogyan [egészen más volt a menete a konferenciának. Magamról beszéllek. Nagy meglepetés ért. Lelepleztek, »örvendező« keresztyén voltain. Úgy örvendeztem, mint a kiküldött 70 tanítvány. örvendeztem a sikernek és jobbra-balra verbuváltam az embereket, iöjjetók, csupa öröm, békesség az életem, van erőm Krisztus által pvőzni kísértéseket, akadályokat. És az út sima; ne mondják azt nekem, hogy göröngyös". Észre sem vettem hogy az egyenes sínpárról lassan lesiklot+am. Saját váltamat veregettem. Másik nag;i meglepetés: képmutató, álkegyeskedő és sokat mutatni akaró voltam. — Eziek teljesen1 elbújtak lelkem mélyén. És ezért mondtam, hogy lelepleztek. Azelőtt bűneimre mutattak rá, most előkerültek a legveszélyesebb, a titkos és nem ismert bűnök. Valahogy úgy voltam, hogy talán Isten szeme elől bújván, megépítettem magamnak egy kis kalyibáit, abban szépen berendezkedtem. Magam bölcsességével felállítottam bizonyosságokat, megnyugtató, megbékéltetö elgondolásokat. Milyen jó volt abban élni, hogy én már más vagyok, jobb vagyok, mint voltam. Ez volt laz a kis kalyiba. És olyan jó, és olyan biztonságos volt benne lakni. Azután jött a konferencia Léteiktől zúgó viharja és felborította az én kedves kis kalyibámat. Porén, mezítelenül, dideregve állottam .ismét Isten előtt, és nem volt szalmaszál, amibe kapaszkodjam. Szegény K. I.-t de sokat háborgattam önigazoló igyekezetemmel. Váltig bizonyítgattam, hogy igenis van fejlődés és vannak jobb keresztvé- nek is! És ne mondja azt nekem, hogv Be- recziky, Béfcefi és ő és még sokán, nem ioibbak nálamnál vagy másoknál. És 8 úira és újra azt felelte csendes bölcsen, nem jobbak. Ilyen szó nincs, hogv »jobb« vagv »jó«. Egvik este N.-ék- hoz voltunk híva. még sírva is fakadtam, hogv hát akkor semmi reménységünk sincs »fejlődésre«. Végképpen, nem értettem a dolgokat, összezavarodott beinmero. minden. Eziem a konferencián nagy »sínétállítás« ment végbe s a zökkenőtől még egy kis agyrázkódás is ért bennünket, kicsit rnin+ha helyre zökkent volna bölcselkedő. okoskodó énünk. Nem tudok mást. mondani, mindig cs^kazt. hogv valami teli és erővel megragadott és fel-' rázott bennünket. Alvók, fellegekbe járók voltunk. Mu’tba temetkezők. jövőbe memHkü’ők. És az a valami belekénvsizerített a »MÄ«-ba. És iaj. de nehéz is ez: ma. élni. Teljesíteni fogadásokat s a momentán ért sérelmeket a pillanat ti zed része alatt megbocsátani. Nehéz a jelen pillanatában étel Mégis jő volt az a kis kalyiba, ott lehetett jókat stem régi bűneimen, s elébrándozmi azon. hogv de ió is lesiz dologtalanul heverni majd egvkor a Mennyeknek országában. De ma dolgozni kell, önmegtag°dni kell, nem szeretem embertársamnak a válláról átvenni utálatos terhiét, és nincs halasztás, Jézus »azonnal« -—• ember volt. Én úgy érzem, ez az egész konferencia én értem történt. Most nem merném már úgy elmondani sok sikeremet — enyhítsük kicsit, győzelmemet, mint a 3
