Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-04-01 / 5. szám
Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmuukatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. Minima sofia sem leit volna reformáció... Két hónappal ezelőtt akaratlanul is fájdalmat vagy legalább is kelletlen érzéseket okoztam valakinek, akit nagyon tisztelek és szeretek. Azt írtam ugyanis egyik cikkemben a rádiós-istentiszteletről: olyan volt, mintha Magyarországon reformáció nem is lett volna* Reparálni szeretném most ezt a hibámat. Akárkinek esik is rosszul, amit cselekszem, mondok, vagy írok, nagyon sajnálom és ha tudomásomra jut, mindig meg is próbálom az ejtett sérelmet, esetleg csak fájdalmat orvosolni. Hát még ilyen esetben, mikor a panaszkodó teljes joggal méltatlankodik, az én mondásom meg valóságosan úgy járt, mint a sanda mészáros, nem oda nézett, ahova. ütött. Az én múltkori cikkem ugyanis arról a csődről beszélt, mely egész közösségi életünket, annak valamennyi vonatkozásában jellemzi s amelyet én szükségesnek is tartok ahhoz, hogy nálunk valaha is egyetemes ébredés kezdődhessék. Ezt a csődöt akartam illusztrálni azt mondván, annyira nyilvánvaló már és annyira telitvék véle mindennapjaink, hogy ki sem kell mennünk az ajtón, ott lakik velünk s ha körülüljük a családi asztalt, lépten-nyomon érezhetjük megnyilvánulásait. Csőd mutatkozik gyermekeink tanulása, jómagunk kötelességteljesítése, feleségünk olvasmányai nyomán, stb. így jutottam a rádióhoz. Ott is ott a csőd akkor is, ha muzsikát, akkor is, ha prédikációt közvetít... Igazam van nekem, hogyne, a csőd nyilvánvaló. Nem is akarok én visszavonni semmit. Közösségi életünket feltétlenül jellemzi ez a csőd s én ebből azt következtetem, hogy nincs messze már az egyetemes magyar ébredés időteljessége. * Lásd a Magyar Református Ébredés 2. számának vezércikkét: Lesz-e magyar ébredés? —Szerk. Inkább attól félek s az, akinek fájt ez a mondat, az is attól fél, hogy neked nincs igazad, jámbor olvasó, aki ebből olyat olvashatsz ki, ami nem akart ebbe a mondatba beleíródni, világért sem. Nincs igazad, ha azt hiszed, hogy talán e sorok írójának a rádió prédikációk ellen kifogása van, vagy hogy épenségqel a rádió prédikációk juttatnák eszébe: talán nem is volt nálunk soha reformáció. Ezzel a te netaláni véleményeddel szemben az az igazság, hogy e sorok írója a rádió prédikációkat igencsak a legmagasabbrendű igehirdetésnek tartja, amely manapság nálunk egyáltalában elképzelhető. Saját lelki életét is nagymértékben és jelentősen misszionálták azok az áldott lelkek, akik a mikrofon előtt leggyakrabban szoktak szolgálni és háládatlan lenne, ha erről valaha is megfeledkeznék, vagy ha ezt csak óvatosan elhallgatná is. Nem erről van szó. Nem az én, vagy a t e, vagy v al aki más viselkedése olyan, mintha sohasem lett volna reformáció, mert az, akármilyen fájdalmas volna is, nem mutatna csődöt. A mi viselkedésünk olyan, v a lain e n n y i ü n k viselkedése. Valimé n y- nv lünk viselkedése mutatja azt, hogy csődbe jutottunk. Ami viselkedésünk láttára lehetne azt kérdezni: talán itt még nem is volt reformáció. Ebből a szempontból nézve az egész dolgot, szinte egyremegy, hogy ez a mi közösségi életünk bizonyos vonatkozásaiban színvonalas-e, vagy színvonalatlan. Hiszen ugyanakkor hogy nemrég állapítottuk meg — mondjuk — irodalmi és művészeti vonatkozásban a teljes csődöt, azt mégsem állíthatjuk, mintha nem volnának nagyon szép alkotások például a Bartók Béla művei vagy a Tamási Áron novellái. Rang: — — — ■ — _ — _ _ _V Tibori postásáéra: — — _ _ — — Kttéi: _________ 1
