Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-03-15 / 4. szám

Ä magyar ébredés ügyében nem másnak, hanem neikünlk van tennivalónk. Még p;d g az, hogy mi ne játszók, műkedvelösködjük, csevegj ük, »Uram Uram«-ózzuk, hanem higv- jük, éljük, engedelmeskedj ük egész életünket rátéve az Isten akaratát, hogy így és ezen az úton az egész nép előtt megdicsőttetik az Ur neve.

Doulos.

JEGYZET

A háború híreihez

Ma mindenki újságolvasó. Olyan emberek is elolvassák és meghallgatják a rádión a híreket, akik máskor nem érdeklődtek a napi események iránt. Háború van és mindenki arról beszél, hogy a keresztyén Európa sorsáról van szó, a keresztyénség jövőjéről. Az ember az eseményeket szemlélve vagy a híreket olvasva, tudatában van annak, hogy azok befolyásolják a keresztyénség jelenét és jövőjét. Szovjet győzelem esetén a krisztiánizmus javai elvesznének: művészi alkotások, egyházaink, keresztyén erkölcs, vallásgyakorlati szabadság, a. keresztyén kultúrember féltve őrzött kincsei egyszerre megsemmisülnének.

Mindezek láttán az egyes eseményeknek és az események sorozatának egészen újszerű jelentése támad számunkra. — Ha egy egyházi férfi vagy diplomata tárgyalásokat folytat a hadviselőkkel, ha a Szovjet ellen szövetség alakul, ha az arcvonal előre vagy hátra megmozdul, ha egy-egy város, falu vagy hadászatilag értékes pont elvész vagy csapataink ilyet elfoglalnak, egyszerre mindenki úgy érzi, Krisztus ügye halad, vagy rosszabbul áll.

Nem lehet és nem is szabad az eseményeket lekicsinyelni. Nagy hiba volna azonban jelentőségüket Isten országa szempontjából eltúlozni. A keresztyénség meglévő javai és jövendő élete szempontjából egyáltalán nem közömbös az, hogy sikerül-e a kommunizmus terjeszkedését féltartóztatni, mégis nem nyugodhatunk meg, ha győzelmes csapataink bevonulnak egy-egy szovjet városba. Krisztus ügye u. i. nem a csatatereken dől el, hanem Benned és bennem. A keresztyénség igazi napy kérdései nem a politika vagy stratégia területén vetődnek fel, hanem elsősorban az emberben. Isten országának legsürgősebb megoldani valója az ember-kérdés tehát a hit és imádság kérdése. Minden elveszhet, a hit és imádság feltételeit azonban nem fenyegetheti megsemmisülés. , Másfelől: mindent meghódíthatnak keresztyén jelszavakkal és keresztyén világ számára a győzelmes fegyverek, Isten országa mégsem lesz vele gazdagabb, ha Te, meg én elfelejtjük, hogy Isten ezenfelül egyenként számot tart ránk, hitünkre, imánkra, bűnbánatunkra.

6

Továbbra is imádkozunk igazságos ügy útikért, de azért is, hogy ne essünk abba a hibába, melybe beleesett a legtöbb nagy hivatalos keresztyén megmozdulás: az ügy győzött, az akció sikerült, az egyes ember pedig meg is elégedett mindezzel; a fegyverek győzelme kielégítette és elvakította, hite ellanyhult, bűnbánatnak nem érezte szükségét.

A győzelem örvendetes, a vereség egzisztenciálisan elszomorító, de sem ez, sem amaz nem mentesíti az egyes embert az alól, hogy tisztázza viszonyát Urával. Pedig nagy a kisértés.------□------II.

Mi

ért magyar és miért református?

Kétfelől is ért bennünket rosszalás amiatt, hogy »magyar« ébredésről beszélünk. Az egyik, a gúnyolódóbb, azt állította, hogy a politikát keverjük össze az evangéliummal. Kiderült, hogy okoskodásában a »magyar« politikumot jelent s az »ébredés« valami szektáskodó vallásosságot. A kettő összekeveréséből csak veszedelmet és zavarkeltést jósol. Ez a magyarságot félti az evangéliumtól. A másik pedig azt kifogásolta, hogy az egyetemes, minden embernek szóló evangéliumot milyen jogon akarjuk mi a magyarság számára kisajátítani, mert hát Magyarországon se csak magyar Isten gyermekei élnek, és ha Isten országát szolgáljuk, nem zárhatjuk ki belőle a nemzetiségeket sem.

Nem foglalkoznánk a felvetett kérdésekkel^ ha nem tisztelnénk és becsülnénk azokat, akiktől ezeket a megjegyzéseket kaptuk. Közünk van mindkét csoporthoz, mert az egyikkel éppen magyarságunk révén érzünk közelebbi kapcsolatot, a másikkal pedig hitben vagyunk testvérek. Mindkettőjüknek az ő szempontjukból igazat is adunk, mert magunk is végzetes dolognak tartanánk az »evangéliumi politikát«. Semmi körülmények között sem tudjuk helyesnek tartani azt, ha valaki össze nem illő dolgokat, vagy akárcsak fogalmakat is összekutyul. Nincs keresztyén, vagy református, vagy evangéliumi politika. Evangéliumellenesnek, Isten Igéjével ellenkezőnek tartjuk magúnk is, ha bármilyen csoport, nyelv, ágazat bármi szempontból is kisajátítani gondolja az evangéliumot, mintha csak neki volna szüksége arra. Isten nem egy nép. hanem a népek Ura; és nem egy ország, hanem a föld minden országa a mi Urunké, a Krisztusé.

Hát akkor miért beszélünk »magyar ébredés«-röl és még hozzá »magyar református éb redés«-ről?

Ez a bizonyságtevésünk kettős hitből ered> Hisszük, hogy Isten nemcsak magunkért, önlel künk üdvösségéért volt kegyes befogadni szerelmébe s nemcsak ezekért adott nekünk Krisztusban üdvösséget. Hisszük azt is, hogy egyetemesen megoldatlan a magyar élet, vagyis számára megoldás csakis az Istentől jö-