Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-03-01 / 3. szám

mem az Istené, mert csaik önmagáé akarna lenni és így veszíti esi Istent és ugyanakkor önmagát is.

A komáik mindennél nagyobb mértékben szüksége van Istenre, Istennek pedig éppen ebben a korban különös módon szüksége van az Ő dicséretének és az Ö igazságának méltóképpen zengő, hatalmas bizonyságaira. Érsekben. is, mint minden egyéb dolgokban. Ezért kell eljönnie és ezért is fog eljönni az ősi források erejében megtisztulást kereső nagy, mai, evangéliumi és magyar ébredés ezen a földön, a magyar »glóbuson« is.

Ebben az ébredésben nagy szerep vár az új magyar éneklésire is, amely nem lebet más, minit abogy Arany János írta a népdalról: »ősi daliam, csuda hangmenettel«. így találkozhatik egyházunk életében is a kor égető, nagy magvar igénye az Örökkévaló Isten időtlen igényével.

Csomasz-Tóth Kálmán. -----□-----A Biblia melységei felé

Magasságban fölfelé

„És vada kiszélesedése és megnagyobbodása az oldalkamráknak a magasságban fölfelé... lön (kiszélesedése az épületnek fölfel é.1 ‘ Ezek. 41:7.

Erdély egyik legszebb vidékén a Békás szorosban mélyen a sziklák alján folyik a Békás patak. Óriási meredek sziklák között visz az útja szegénynek. Alkalmazkodnia kell, ő gyengébb. Fordul a szoros, mennie kell, amerr e a szikla utat enged. Nem tud szétterülni, nyugodtan, békésen folydogálini; fodrozódik, összetörik minden lépésen a kemény köveken. — Hiábavaló erőlködésében sok helyen már beásta magát a sziklákba, s szinte hallani lehet szenvedése hangját, mert nagy robajjal zuhog, dörög szegény jobb sorsra érdemes patak.

Szűk az lélet számunkra. Mindenfelől korlátok, törvények vesznek körül. Álmodozunk ugyan lehetőségekről, de az igaz az, hogy nem a színes lehetőségek, hanem a kérlelhetetlen, rideg valóságok között folyik életünk. Nem tudunk (kibontakozni, telve vagyunk meddő harcokkal, melyeket szűk életkeretünk szétfeszítésére folytatunk. Egész egyéniségünket, kedélyünket, szellemi,. sőt sokszor már testi életünket is nyomorítja, eltorzítja az, ami kívül van és ami nem jól van.

ÄltaMlbam háromféle módon próbáljuk megoldani a körülöttünk lévő s miniket szorító keret nagy kérdését. Az erősebbek neki biztatják magúkat és megpróbálják saját erejükkel, vagy ha többen vannak, egyesült erővel legyőzni az útjukba helyezett akadályokat. A gyengébbek beletörődnek és engedik magukat átformálni olyanra, amilyet az élet megkíván

6

tőlük. Az érzelmes és jobb akaratú lelkek álmaik világába röppennek, tudomásul sem véve a kellemetlen és csúf valóságot. Persze ezek emberi próbálkozások, a végén a biztos kudarccal.

Isten készített egy lehetőséget a kiszabadulásra. Ez a lehetőség felfelé van. Ez a lehetőség persze csaik Neki lehetőség, nekünk lehetetlenség. Tehát nem emberi, hanem isteni lehetőség. Ezért szoktuk legutoljára hagyni. Hívő és hitetlen között épen az a legfőbb különbség, hogy az egyik hajlandó elfogadni a lehetetlent és számításba tudja venni azt, hogy Isten tette elébe a sziklát, vagy a Veres tengert, hogy aztán megmutassa az ő felülről való nagy hatalmát. A másik pedig nem tudja meglátni az akadályokban Isten önmagára figyelmeztető kezét.

A hitetlen, nem tudja feltételezni, hogy van út felülről. Mulatságos a számára még a gondolat is, hogy nem a másik ember kezfiből, hanem felülről kapjon valamit. Igen, mert az ember úgy épít, hogy kis fundamentumra kicsi házat, naigy házat pedig csak nagy fundamentumra. Isten meg úgy, ahogyan Ezékiel llátta. Az, amit ő épít, kiszélesedik- a magasságban fölfelé. Néki módjában áll kis alapra is nagy házat emelni. Épen így egészen egyszerű számára az is, hogy a nemvárt úton-módon, fölfelé mentsen, ki bennünket.

Milyen szomorú, hogy hívő emberek, akik elfogadták Istentől a Jézusban megjelent bűn- bocsnatot és örökéletet, nem tudják elfogadni az itteni és mostani életkérdések isteni meg-» oldását. Ott bukunk el, hogy amit lélekben kezdtünk, testben folytatjuk, s nem feltételezzük üdvösségünk megszerzőjéről, hogy Ö, aki a nagy holnapot elkészítette, a mai napomat is tökéletesen megoldja. Mikor egy hivő lelket kezd szorítani a nehéz, terhes helyzet, amikor a valóságos élete (kezd zsákutcába jutni, mindig ott a hiba, hogy elfeledkezett áriról, hogy utunk a magasságban fölfelé vezet. Igaz, hogy ott a sátánnal lesz dolgunk, aki a magasságban lakik, de Isten elébe megy annak, aki hozzá közelít.

Nem tudom, miért vagyunk olyan balgák, hogy azt a sürgős segítséget, melyet mindennap várunk, nem merjük Istentől a legrövidebb úton elfogadni. Miért félünk tulajdonké- pen attól, hogy Isten (közvetlenül is beleavatkozzék életünkbe? (II. Móz. 20:19.)

Miért vágjuk el "á felülről vezető utat? Ha egy (kicsit ofeosaibbák lennénk, nem kényszer i- tenénik Istent minduntalan kerülő útra. Az ő legrövidebb útja az, amely légvonalban vezet felülről lefelé, a tisztaságból a bűnöshöz, az Istentől az emberhez. Miért kellenek nekünk a postások, akiktől szívesebben vesszük Isten küldeményét, mintha ő maga hozná? El kell jutntük a tűrhetetlen szomjúságra az ő szent személye után. Kívánnunk 'és sóvárognunk kell a vele való együttlétet. Azon a fundamelnitu- mon, mely vettetett, a Krisztuson akar bennünket felépíteni, hogy mint élő kövek épüljünk fel lelki házzá, szent papsággá.

P. Tóth Lajos.