Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-12-15 / 22. szám
raei fiai, mert pere van az Urnák a födnek lakóival, mert nincs iqazsáq és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a fö'dön. Hamisan esküsznek és hazudnak és qytlkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és eqyik vér a másikat éri. Azért búsul a föld és erőtlenül minden, ami azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.« (Hóseás 4:1—3.) Igen, roly k a per Isten és a föld között. Most különösen időszerű az Isten törvényszéke elé való idézés. Mi panaszkodunk, sírunk-rivunk, min'ha sok baj között hányódnék életünk, mintha a veszedelmek útvesztőjébe szorult volna sorsunk, mintha a veszélyezettség recsiegő-ropogő pallóin járnánk, mint hogyha aláaknázott színpadon kellene játszanunk az élet komédiáit. Isten máskép látja a vesztébe rohanó világ nyomorúságait. ö azt mondja, azt hirdeti, hogy azért sodródott ide a világ, mivel nagy elintézetlen kérdés van az emberek, népek, társadalmak és kultúrák mélyén. Amit az emberek közül alig-aiág fájlal valaki. Ez a bűn. Megbomlott a világ egyensúlya. Gyűlölködő ellenségekként állnak szembe a népek. Pusztítja egyik, amit a másik épített. S mindez azért, mert az Istennel nincs elintézve a nagy ügy: a bűn. Isten mindaddig nem ad áldást, nem árasztja szét kegyelmét, nem hoz megoldást a kérdésekre, amíg ez az ügy el nem iutézöd k újra és újra. Ö perre hív, törvényszék elé á lit. ö le akarja perelni a pert. Előre hirdetvén, hogy ítélete kegyelem. Irgalmas a Bíró. »Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszinűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.« (Ésaiás 118.) Isten megbocsátaná akar és nem elnézni. Nem a halál és a pusztulás pártján áll kész a vétkezőt, a bűnöst megtartaná, de nem hajlandó belenyugodni abba, hogy a bűn megmaradjon. Advent nemcsak -az emberak várakozása. Az Isten is vár, hogy elöálljon ez ember s embereken keresztül a közösség is leperelm a pert, meghallgassa ki-ki az ő íté’etét: a bűnbocsánatot és a szabadu'ás evangéliumát. C-ak akkor jön adventre karácsony s az elmúlt időre új idő, ha lesznek, akik engsdelemmtíl m~g- hallpatják Isten ítéletének evangéliumát. Azok számára, akik enged''lemmel m'ghallgatják az isteni törvényszék ítéletét, Krisztus evangéliumát, szól az ígéret: ».. . e föld javaival é'tk.« Megoldódnak a kérdésrk, elczerdesrdlk a vihar, megtapasztalják, hogy Isten az Isten. Ellenben ha vonakodás mutatkozik az Isten evangéliumával szemben, akkor baj b jt követ, éhséghez döghalál, utána fegyver emészt meg. Választás előtt állasz. Úgy dönts, hogy jdöntesed nemcsak téged ment vagy pusz.it, hanem népedre is, fajtádra is kihat. Békefl Benő. JEGYZET Gyermekek karácsonya December a gyermekek izgalmas hónapja. Még ennyit alszunk karácsonyig, már csak egy hét és kikapjuk a vakációt. Mehetünk haza. Peregnek a napok, itt a szent este, rejtelmek, titkok nyilvánvalókká lesznek és van sok ő öm, kacagás. Mit hozott a Jézuska? — kérdi másnap mindenki. A gyerekek nőnek, az ajándékok is nőnek. Jézuska marad, aki volt, pufók, róZöásarcú bambinónak festett kis istenke, akiről úgy 3 éven túl senki sem hiszi a mesét, már mint hogy ő hozza az ajándékot. Nem is hozza, semmi köze hozzá se 3 éven alul, se 3 éven felül. Nem hoz ő semmit. Emberszülte kis tehetetlenke ő, akinek soha senki nem veszi hasznát. Csak az ördög, aki belelopja az istentelen ember istentelen karácsonyába, hogy betöltse vele az űrt, ami Isten után kiált. óh mi szegény, szerencsétlen, ördög-csalta emberek! Csaljuk magunkat és gyermekeinket egy Jézuska mesével, mert sóvárogva fái a szívünk az idők teljességébe megígért Messiás után. Szűkölködünk Isten szeretete nélkül s pótolni akarjuk saját ster ételünkkel, mert nem bírunk szeretet nélkül élni. Epekedünk Isten ajándéka után s egymást elhalmozzuk saját ajándékunkkal, mert adni jó, szereim jó. Mi marad meg karácsonyból karácsony utánra? Száradó fenyő, törött játék, kedves emlékek. Isten ajándéka, Jézus Krisztus közel sem férhetett hozzánk a sok pótlék miatt. Mi örömet akarunk szerezni egymásnak, mi öröm- telen emberek, Isten örömszerző munkájával nem törődő emberek. Ünnepet ülünk s hétköznapunk megoldatlanul vár a kapuban; Isten a mindennapot oldaná meg Krisztussal. Egymást és magunkat ünnepeljük, dicsérjük, szeretjük.:, mi vagyunk karácsony hősei ajándékainkkal, ünnepi ebédeinkkel, kedveskedéseinkkel. Jézuskánk van nekünk, aki mellett mi nőttünk nagyra s maradtunk Messiás nélküli szegény emberek Hogy legyen a gyermekeknek karácsonya, mikor a nagyoknak sincsen? Munka közben Magyar vagy? Sok szó esik most a magyar ébredésről. Jószándékú emberek, munkatársak beszélgetnek a magyar ébredés szükségességéről. Hallatlan, hogy milyen vakok voltunk. Mennyire nem láttuk azt, hogy mi itt a feladatunk. A beszélgetés során mag világosodik a társaság előtt Ézsau bűne, aki nem törődött küldetésével s azt pillanatnyi földi jóért elkótyavetyélte. Mindnyájan érzik azt, hogy magyarnak lenni is jelent valami kü’detért, amelyet komolyan, felelősséggel kell venni. 5
