Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-11-01 / 19. szám
uralma alá kerül, mert egyetlen Feje és Főpapja van a Krisztus. Neon hierarchikus papi- remd, hanem egyetemes papság, nem uralkodás, hanem szolgálat, nem a klérus és a laikusok kapcsolata, hanem az igehirdetés hallgatásában, a sakramentumokkal való élésben, az egyházfegye lemben és a szeretett szolgálatában eggyé lett gyültefcezeti élet. A keresztyénségnek a világhoz való viszonya területén a reformáció nem az elzárkózás álláspontjára helyezke de>tt, de nem is az összeül egyedésit gyakorolta. A hívők adósai ennek az egész világnak, még pedig Isten dicsőségével. A világ feletti ítélet, mint minden ítélet a Krisztusé, azt Ő magának tartotta fenn: s annak az ideje még nincs itt, bár hamar eljöhet. A keresztyéneknek szolgálniuk kell nem ezt a világot, de ennek a világnak. Ők a világ világossága, a föld sava. Nekik kelt lenniük a kovásznak, mert hiszem a Főpap Jézus Krisztus nem azit kéri, hogy az övéit, akik nem e világból vallók, az Atya vegye ki a világból, hanem hogy őrizze meg a gonosztól. Ez a világ Istené és az Ő dicsőséges uralmát kétségtelenül ki akarja terjeszteni mindenekre. Ez az ő választottadnak szolgálata ebben a világban. Mennyi maradt meg, mennvi él mindebből ma bennünk, közöttünk és általunk? Hitünk úgy általánosságban ma is inkább dopmatizmus, az egyház, mint történelmi alakulat álltai vallott tan helyeslése, nem pedig személyes üdvözülés Isten szuverenitása és dicsősége feltétele alatt kegyelemből Krisztus érdieméért. A hívők hité is inkább gyakorolt kegyesség, mint tiszta és következetes erkölcs. Egyház alatt inkább a szervezetet értjük, épít- iüfc, védjük iés szolgáljuk, sem hogy az igehirdetést, a sakramemtuimok kiszolgáltatásának helyességét, az egyházfegyekmet és a szeretet szolgálatot. Elvilágiasodott keresztyén- ségünk miatt káromoitatik az Isten neve a pogányoik között. A hívők is inkább a szektás elvonultságban választják a könnyebbik részt, ahelyett, hogy harcolnának a Krisztusi nevében a bűn, a Sátán, a test, a tévelygés ellen. Ha. hálával, sőt némi büszkeséggel szeretjük hangsúlyozni,, hogy a reformáció népe vagyunk, akkor a kötelezettségét is vállalnunk kellene sóikkal következetesebben, céltudatosabban és engedelmesebben. Már csak azért is, mert a reformáció a Délek útja és az »egyház« élete (nemcsak volt, hanem) ma is. Faluvégi Dániel. — KÖNYVEINK UJ ÁRAI: Bereczky— Békeji: Igehirdetés és evangélizáció 1.—, Békeji B.: A szabályszerű küzdelem 1.50, — Krisztus magyarok között 3.60, Mi hasznod belőle? 6.50, Utravaló —.80, Többen: Csendesedjetek 1.—, A mi dolgunk 1.80, Holnap felé 4.50, Dr. Victor János: Szól az Ige 2.<2i0, Dr. Kádár Imre: A tudomány jégmezőiről Krisztus keresztjéhez —.50. KIERKEGAARD: a “keresztyén“ farizeusról A farizeus képmutató, aki megcsalja önmagát 'és meg akarja csalni Istent is; a vámszedő pedig egyenes ember .akit Isten megigazít. De van ám a képmutatásnak és a képmutatóknak másik fajtája is. Olyanok, akik a farizeushoz hasonlítanak, pedig olyannak akarnak feltűnni, amilyen a vámszedő; — olyan képmutatók, akik az evangéliumnak a farizeusra vonatkozó, szavai iszepint »elbizakodtak magukban, hogy ők igazak és a többieket semmibe sem vették«, pedig közben külsejüket a vámszedőéhez alakítják; — képmutató módon félre vonulnak, ellent étben a farizeussal, aki büszkén kihúzta magát; — képmutató módon földre sütik isze-. műket, nem úgy, mint a farizeus, aki gőgösen égre emelte szemét; — és képmutató módom- sóhajtanak: »Istien, légy irgalmas nékem, bűnösnek!« szemben a farizeussal, aki fennhéjázva hálát adott Istennek azért, hogy ő igaz. — Olyan képmutatók, akik képmutató módon mormogják: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, minit ez ai farizeus«, mint ahogyan a farizeus mondta szentségtelen imádságában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint ez a vámsiziedő.« Sajnos, igen sok ilyen van.. Nem tanulták meg mindnyájan az alázatosságot a keresztyénségtől; a képmutatás pedig megtanulta, hogyan kell álarcot változtatni: ugyanaz marad, vagy inkább még rosz- száblb lett. A keresztyőnség azért jött a világra, hogy megtanítsa, ne keresd hiúságból és gőgből az első helyet a lakomákon, hanem húzódjál az utolsóra, — nosza, a gőg és a hiúság azonnal odatelepedett az asztal végére. Ugyanaz -a gőg és ugyanaz a hiúság? Ó nem, hanem még rosszabb. Amikor az ember látja, milyen ügyesen fordítja vissza a helyzeteket a képmutatás, a gőg, a hiúság és a világi szellem, szinte kísértésbe jön, hogy azt higyje: vissza kell fordítani a farizeus és a vámszedő példázatát is és csaknem minden evangéliumot. De mire volna az jó? Csak valami beteges éleselméjűség és hiú bölcselkedés fontoskodhatik ennyire és gondolhat arra, hogy ravaszsággal akadályozza meg a viszaiéléseket. Nem; — csak egy dolog van, ami győzedelmeskedik ezen s ami még többet is tehet, mint győzelem, sőt kezdettől fogva végtelenül győzedelmeskedett minden gonosz számításion, és ez az evangélium egyszerűsége, amely upvanolyan egyszerűen megmarad! toválbra is egyszerűnek, noha elfogadja egyszerűségében, hpgy megcsalják. Az evangéliumi egyszerűség vallási ereje is abban áll, hogy a rossz nem volt képes hatalmat venni rajta és ravasszá változtatni, vagy erre vágyat ébreszteni 'benne. A rossz már is igen szomorú .győzelmet aratott, amikor ráveszi az egyszerűséget, hogy legyen óvatossá azért, hogy magát megoltalmazza. Mert az egyszerűségnek csak 3
