Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-10-15 / 18. szám

lés az igazság rovására menne? Hol van az az alap, amelyen szilárdan megállva, egyek lékelünk a legfontosabb kérdésekben. Ef. 4-bői történt a kiindulás. Egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy az Ur, egy a hit, egy a kersztség, egy az Isten, ki mindeneknek Atyja és felette van mindeneknek, de ugyanakkor mindenekben munkálkodik mindenek által.

A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált az} hogy ezeket a fogalmakat többféleképpen lehet értelmezni. Ki dönti el, hogy melyik a leghelyesebb értelmezés? Mert 'tévelygő magyarázatok is lehetségesek, és csak azért, mert egy közösség evangéliuminak mondja magát, ebből még nem következik az, hogy tanításában nincs tévelygés. Mi az alapfeltétele annak, hogy ezekről a súlyos fogalmakról egyöntetűen gondolkodjunk? Az, hogy vissza kell menni a forrásokhoz s minden mellékérdektől, egyesületi és közösségi érdektől függetlenül alá keli vetnünk magunkat a Szentírás önmagát megvilágító, önmagát félreérthetetlenül magyarázó tanításaihoz. Addig, amíg” földi érdekek befolyásolják gondolkodásunkat, addig annak irányába magyarázzuk el a Biblia tanításait. De mihelyt ezeket a földi, egyesületi, egyéni, közösségi érdek-eket lehámozza rólunk Isten Szentlelke, azonnal feltárul a Szentírás, a Krisztusban adott tökéletes Kijelentés értelme. Ha van bennük kellő alázat s Krisztus igazságát mindennél előbbre valónak tekintjük, akkor nem lehetnek olyan félreértések és különbségek, amik az evangéliumi egységet megszüntetnék az egyes evangéliumi közösségek között. Mert. mégha más egyesület keretei; között dolgoznak is a kersztyének; ezek a keretiek nem szüntetik meg a közöttük fennálló egységet, mert az egységnék .nem ismertető jegye a közös keret. Ellenben ismertető jegye az egy test. amely értünk keresztre adatott, ,s egy a Krisztus teste, az egyház, megjelenési formájának különbözősége ellenére is. Egy a lélek, egy a reménység, egy az Ur, egy a hit, egy a keresztsei’'. egy az Isten, ki mindeneknek Atyja. Nincs itt tehát szó seholsem arról, hogy ugyancsak egy az ember az ügyvezető elnök valamennyi egyesületben, egy a titkár, egy evangelizációs telep van csak, egy az alapszabályzat, egy a végzendő munka minden apró részletében. Sókkal fontosabb dolgokról van itt szó. S a lényeg az, hogy minden emberi különbség ellenére is az isteni egység meglehet és meg is van mindenütt, ahol az emberi jóakarat megvan a közös munkára, a közös építésre, a közös imádságra, s egymás szerető gyámolí- tására.

Milyen viszonyban lehetünk azokkal, kik sok jó mellett bizonyos pontokon tévelygése- két tanítanak? Kétségtelen, hogy ha csak egykét kevésbé jelentős ponton áll fenn ez a tévelygő magatartás, a legszeretetteljesebib módon kell közeledni az azt képviselő táborhoz. De ha ez a tévelygés az egész evangéliumot hamisítja meg, határozottan rá kell mutatni elhibázott álláspontjára s békéés eszközökkel, a 6

szeretet leikével ugyan, de szembe kell vele fordulni.

Az evangéliumi egység a Lélek egysége. Ott is meglehet, ahol nem is tudnak róla. De nem lehet meg ott, ahol szeretetlenül és féltékenyen gondolnak és néznek egymásra:. Minél inkább ,visszatérnek a forrásokhoz, a Szentírás- hoz az evangéliumi közösségeink, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Mennél kizárola- gcsabb lesz bennük Krisztus ügyének Ibníos- sága minden emberi, egyesületi és egyéni érdek háttérbe szorítása árán, annál elevenebb és termékenyebb iész közöttük az igazi evangéliumi egység.

*

Erre különben jó példákat szolgáltatott ez a másfél nap. Egymást soha nem látott emberek találtak itt egymásra, addig nem is képzelt igaz megértéssel. Olyan egység, amilyenről' ma beszélnek szerte az országban, aligha lesz lehetséges, de evangéliumi egység igen is lehetséges, különböző szervezetek és földrajzi távolságok ellenére is. S rajtunk ezt kéri számon a mi Urunk Jézus Krisztus.

Sárvár,

Szíj Rezső.

A Biblia mélységei felé

ítélet az eféznsi angyal felett

»Az a mondásom ellened, hogy az első szer.etetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, bonniét estél; ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cse- lekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te .gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.« Jel. 2:4—5.

Krisztus a hét őskereszityén kisázsiai gyülekezethez János apostol által hét levelet intézett, melyeket a Jelenések önyve 2. és 3. fejezete tartott fenn1 számunkra. Ezek a levelek nem annyira a gyülekezetekhez, mint inkább a gyülekezetek »angyalai«-hoz, lelki vezetőihez szólanák. A hét levélben hat ítélet van az angyal felett s csak a szmirmai gyülekezet angyalában nem talált Krisztus elítélnivalót. Hét is- tenországa-munkása közül hat valami tekintetben hűtlenül, pongyolán, vagy lelkiismeretlenül végezte Krisztus által reábízott szolgálatét. Mind a hat bűn és ítélet azonban olyan, hogy egyházi .törvénykezésünk érte ma „nem vonja felelősségre az »angyalokat«. Elvben talán igen, de gyakorlatban semmi esetre sem. Nekünk azonban minden tekintetben jó, ha ezekben a levelekben elhangzott ítéletek alá helyezzük életünket és szolgálatunkat s magunkra vesszük azokat.

Az Ige értelmét sokszor a magunk szája- íze Szerint szeretjük elfogadni. Valljuk azt,, hogy »ne ítélj, hogy ne ítéltessél«, de elfelejtjük a.másik Igét: »Ha mi ítélnek magunkat,