Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-10-01 / 17. szám

nem ők jelentik és ők, az egyesületek, mozgalmak nem is pótolják az egészet: az egyházat, Jézus Krisztus testét.

Lényegileg ezt mondja Barth Károly a kérdésről.

Olvan egyesület és mozgalom, amelynek végső, egyetlen célja saját maga építése, erősítse, a maga céljainak a muokálása, mindig gyanú ébreszt: nem az egész, az egyház helvét akarja-e elfoglalni? Másrészt viszont nem fe- leithető el. hogy a test a tagokban él, a testnek az élete a szem, a fül, a kéz, a láb. a szív s"b. életében valósul meg és csak ott van élő. egészséges test. ahol a tagok a m-guk sajátos, enyéni feladatát akadály nélkül végezhetik. Ott van élő egyház, ahol maga az egyház, mint oszthatatlan egész és ugyanakkor ennek az eayháznak a tagjai: egyesületek, mozgalmak, irányzatok, a rnapúk életét, hivatásszerű rendeltetésszerű küldetésszerivti életét élhetik és élik.

Sok feladatot, részleges laz egész szempontjából részleges, önmagéban teljes) feladatot és szerepet csak egyesület és mo'-gaMm vállalhat és végezhet és ezeket egyenes n az egyesületek. moro*'m°k körébe k=11 utalnunk, mint az egész különleges parancsát a részhez, a Krisztus teste akaratát a test tagjához. S ennek a parancsnak a végrehajtásában teljes

1 a Krisztus -testéhez tartozó tag szabadsága. Az egyesületnek, mozgalomnak telies, kor’áUan a szabadsága, ha mint a Krisztus testinek a tagja vállalt és végez feladatot. A kéz do'gá'. a kéz érti inkább és nem a láb.

Hogy az ifjúnak az eayház édesanyja, az ifjúsági egyesület mondja meg. Az ifjúsági egyesület az édesanyának, az eayháznak az ifjúra gondoló, az ifjúval törődő édesanyái szeretete. Az ifjúsági egyesület a maga módján mondhatja meg ezt az üzenetet, szabad neki megfogalmaznia, sőt egyenesen a maga módján kell meg,fog''maznia az üzenetet, mert ezzel az üzenetátadással az egészen belül ő. az ifjúsági egyesület bízatott meg. S hagy hohr-p is lépvén ilyen üzenetközvetítő, ezért szabad, ezért kell az egyesületnek a maga é’etét minél teljesebbé kiépítenie.

Természetes, hoev a test és tagok együtt vannak. Tudnak egymásról, érti. meghallgatja és respektálja egyik a másika1. A tag inkább a testet, de a test sem gyakorol diktatúrát a tagokon: közösségben tártig a test a tagokat. A test megengedi, lehetővé teszi, hogy a tagok kifejlődjenek, hiszen azokkal dolgoztat — de a tagok is eltűrik gyógyító szándékból közPelépő fegyelmezés, az egész és a tag szempontjából fontos kondícióban tartás gyakorlatát. A tag eltűri, tudomásul veszi, hogy végső szükség esetén, a többi tagek érdekében, a test érdekében, operatív beavatkozással el is távolítható egyik-másik tag, ha nem azt végzi, ami épen a vállalt rendeltetése, ha ez a tag az egész üszkösödését okozná. Másrészt azt is tudjuk, hogy Krisztus testének az egészre ártalmas tagjai nincsenek. A beteg tag, amennyiben az, valóban tag, gyógyítandó és gyógyítható is. Saját testének tagjait nem vágja le az Ur.

Hozzátartozik az előbbiekhez, hogv a test i észéről a tag megbecsülést is, gondozást is, törődést is érdemel. Egyesületek, mozgalmak, mint a test tagjai, az anvaszentegyház részei, tisztséget találnak. Lehet, hopv kisebbnek, a kevésbbe fontosnak, a kevesebb díszt jelentő, a kevésbbé mutatós egyesületnek kell a nagyobb tisztességet, megbecsülést kapnia.

Dr. Márkus Jenő.

Fekete patentharisnya, hosszú szoknya, sima hajviselet?

— Avagy milyen legyen a hivőnek a világhoz való viszonya?

Egy fiatal leány nemrégiben hozzám fordult tanácsért,, hogyan éljen, hogy élete rnutat- hasa jószándékát, a Krisztus útján való elindulását. Azt kérte azonban, hogy tanácsaim között ne szer cpeljcn a címnek adott három kikötés: fekete patenkharisnya, hosszú szoknya, sima hajviselet.

Igen elgondolkoztatott ez a pár szó. Azóta sem tudtam választ adni arra a levélre, mert érzem, hogy ezzel a közismert kívánalommal igen súlyos visszaélést követhettünk el mi öregebb keresztyének. Úgy érzem, hogy a közösség elé kell hoznom ezt a kérdést azért, rogy mindnyájan, akik vagy családot, vagy tanuló ifjúságot, vagy leánykört irányítunk, nézzünk magunkba bűnbánóan. Raktunk-e a fentiekkel elviselhetetlen terhet azokra, akik vágyakozó szívvel indultak neki a keresztyén gyakorlati életnek? Nem kívántuk-e meg tőlük Krisztus- nevében. hogy időéi ott hozzák meg gyümölcseiket: a világ uralma alól való magunk kiszakítását? Arra is gondolok sokat azóta, hegy nem személyesítem-e meg az igazi farizeust magaviselfeifemme-i, , külsőmmel, hogy szinte irtózik ebtől a típustól a kívülálló? Gondolok arra is, vájjon nem használja-e fel a sátán a Krisztust választott lélek előtt a keresztyének leegyszerűsödött külsejét ijesztésül, hogy »látod, Te is így fogsz kinézni, ha tőlem elszakadsz«? Itt, a külsőnknél is döntenie kell minden léleknek, ezt is mondják a fentiek. »Aki bizonyságot tesz rólam az emberek előtt, én is bizonyságot, teszek arról az én Mennyei Atyám előtt.« Bizonyságtételre való-e ruházatom, frizurám, arcom és beszédem?

Ezeket a kérdéseket hozom közösségünk elé. Merjünk erről egymás előtt beszélni. Lássunk tisztán ebben a kérdésben, amiben — maiamról következtetve — csak a magunk feje után teszünk, vagy egészen tanácstalanul úszunk az árral: ha bibliás helyre megyünk, feketében jelenünk meg, ha világi helyre, akkor a világ szerint jelenünk meg. Én legalább is nagyon kérem a Testvérek segítséS