Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-10-01 / 17. szám

egy adminisztratív szerve lett .olyan módon, hogy az egyesület, mozgalom a maga sajátos, eredetileg vállalt egészen egyéni feladatának már n!em felel meg az első szerelem szépségével, tisztaságával, érdektelenségével.

Az egyesületek, mozgalmak az elszíntelenedéstől (gleichschaltolástól) félnek az egyházhoz szorosan kapcsolódva, az egyházba beleépülve, s az egyház bizonyos felforgató, nem kívánatosán nyugtalanító magatartást, az egység megbontását veszi észre az egyesületek, mozgalmak t evékenysé gében.

Általában azért bizalmatlan az egyház, a hivatalos egyház az egyesületek, a több-kevesebb önállóságot élvező egyesületek, mozgalmak irányában, mert bennük egység? m gbon- tóiát, egv az egyháztól sok tekintetben idegen lelket vél felismerni.

Kertelés nélkül beismerjük, hogv az intézmények és a hozzátartozó közösségek, az egyesületek, a különböző mozga'mak. a teo'ó- giai iránvok messziről tekintve, nem mozdítják elő az egyház egységét, helyesebben a gyülekezet közösségét. Ahol p1. ifiúsági egyesület működik, ez az egyesület — ha az, aminek lennie kell — inkább édesanyja az ifjúnak. mint az egyház és inkább otthon érzi magát az az ifiú, az egyesületi tag az egyesületben. ahol vele egykorúak, hasonló gondolkodásúak társaságában él és így hallgatja az evangéliumot, mint esetleg az egyházban. A vallásos mozgalom közösségéhez tartozó rmb t előbb és inkább adja a maga adományát a mozgalomnak, mnt az egyháznak. A Hollandiában, a szigorú egyházban nevelkedett lelkészek iobban testvérüknek t.udiák az ugyanott nevelkedett munkatársat, mint az amerikai, skót, svájci stb. egyetemeken felnőtt lelkészeket; s Barth Károly tanítványai is előbb észreveszik egymást, mint a másik iskolában felnőtt lelkészt. S nemcsak Svájcban. Bázelban van Lütihi lelkésznek az egvházközségi határokat be nem tartó gyülekezete, de Budapesten is. az országban is, mindenfelé találhatók egy-egy igehirdető körül kialakult közösségek, személyhez, az igehirdető személyéhez kötött közösségek. amelyek csak az igehirdetöiüket ismerik el igazában Isten Igéje hivatott tolmácsának legalább is az ö. igehirdetöiüket — aki nem mindig azonos az egyházközség lelkipásztorával — tartják az Ige les;inkább hivatott, minden más embert megelőző tolmácsának.

Használ mindez a közösségnek? Előmozdítja ez az egyház egységét? Az egv szívet és az egv lelket ápolja ez? Nincs igaza az egyháznak, amikor az egyesületekben, mozgalmakban, továbbmenően vallásos intézményekben, különböző irányzatokban stb. az egysége meg- bontóját látja? S ha a fentiekhez hozzászámítjuk azokat a tényeket, hogy sokszor pl. az egyházi lapok is bizonyos közösséget jelentenek, hogy egyes egyesületek egymás útját keresz- tezik az egyházban, fel kell tennünk még határozottabban a kérdést: hol van a közösség a mi egyházunkban? S ezzel együtt azt a kérdést

U

is, van-p egyáltalán jogosultsága, evangélium szerinti értelemben alapja, az egyházban bármilyen egyesületnek, mozgalomnak, irányzatnak és nem kell-e az egyháznak mindent megtennie, hogy az egyesületek, mozgalmak mielőbb kikapcsolhassanak az egyház életéből?

Nagyon sokfelé nyilván ez a meggyőződés alakult ki az egyesületeket illetően, az egyesületekben szerepet nem játszó emberek részéről: feleslegesek, kártékonyak, valamiként fci- pusztítandók, ha másként nem, hát úgy, hogy a növekedésüket kell meggátolnunk.

Másfelé szükséges rossznak . tekintik az egyesületeket, mozgalmakat, olyan erők fhoz— fiúsításának, amelyek ma még nem állanak a hivatalos egyház rendelkezésére. Az egyesület, a mozgalom kényszerű megoldás, amelyet az egyháztól elidegenedés korában használ az egyház.

Mi már most az egyháznak és a különféle intézményeknek, mozgalmaknak, egyesületeknek. irányzatoknak az Egymáshoz való viszonya?

Barth Károly, a bázeli egyetem nagy hit- tudósa, a református gondolkodás egyik nagy képviselője, az 1943. évben »Gemeinschaft m der Kirche« címen megjelent füzetében nem t rtja veszedelmesnek, helytelennek azt az állapotot, hogy az egyház közösségén belül kisebb közösségekkel találkozunk.

Barth Károly írása szerint az egyesületekre, mozgalmakra nem úgy tekintünk az Uj- Testamentum alapján, az I. Korinthus 12:12 alapján (meyt amiképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is), mint valami rosszra, szükséges rosszra, hanem az eqyház életében természetes és ezért szükséges közösségekre Az egyesületek, mozgalmak, általában a különleges rendeltetésű kisebb közösségek az egy testben a tagok szerepét töltik be. Természetesen nem minden különleges rendeltetésű közösség számít az egyház, a test tarjányik. Barth szerint. Ara - Ívik közösség (egyesület, mozgalom stb.) kitalált célra, emberi lelkesedésből alakult és emberi lelkesedéssel életben tartott közösség, pz nem számítható a test tagjának. Amely:k egyesület stb. Isten parancsát követve keletkezett s amelyik állandóan Isten előtti felelősséggel hordozza a maga különleges megbízatását, az a test tagja. Amelyik közösség Istentől kapta a megbízatását, az rá mer és rá merhet olyan útra lépni, amilyenen az egyházban kevesen iárnak. Az: elhívott közösség, a különleges feladatokkal mgbízott közösség megbízatását épen azzal igazolja, hogy nem szakad ki az egyház közösségéből, sőt épen az ö különleges rendeltetésén át új erők a Lélek új tényei jelentkeznek az egyház: a test életében. Az ilyen mozgalmak és egyesületek nem magukéi t élnek, hanem szolgálnak, engedik kihasználni magukat, sőt épen annak örülnek, minél inkább kihasználják őke. megbízatásukhoz, felad avail áfásukhoz hűen, tudva, hogy az egészet