Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-02-15 / 2. szám

dotta nekem egy speciálisan gyermeki bűnnél: majd idővel... talán... esetleg kinövi .. . vagy jobb belátásra jut... de most... most... Hogy van Istennek hatalma már a gyermek­szívbe is benyúlni, hogy van bűn, bűnbánat, összetörés, megtérés, megújulás, újrakezdés, új élet, erről nem szólt egyik sem. Ha Isten segít, a gyermeknevelés kérdé­seivel lapunk más számában is foglalkozunk. Most bezárom beszélgetésemet azzal, hogy a legjobb nevelő Isten és jó nevelő csak az lehet, aki ezt elismeri és Isten nevelésének eszkö­zévé válik Dr. Ecsedy Aladár. — O — A Biblia mélységei felé Nagy idvesség Mimódon memekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgeü? Zsid. 2, 3. Az Ur Jézus születése körüli évtizedeket többek között az jellemezte, hogy az emberek »Világmegváitót«-t vártak. Azt remélték, hogy jön egy hatalmas uralkodó, aki igazságot és békét hoz a fáradt világnak: elcsendesíti végié az állandó harci zajt s kormányzó pálcája alatt egyesíti a különféle népeket. Sokan Augustus császárban ismerték fel ezt a »Világmegváltó «-t .s meg is tisztelték őt ezzel a névvel (görögül: Szótér). Hamarosan kiderült azonban, hogy túlzottak voltak a reménységek. Ekkor a misztériumvallásoknak a titokzatos szertartá­sai mögé húzódtak vissza az emberek: most már nem törődtek a világgal, önmaguk üdvös­sége (szótéria) érdekelte csak őket. Azután eb­ből is kiábrándultak. Jó volt a mámor, az extá- zis, a bódulat addig, amíg tartott. De a kijóza­nodás után annál elviselhetetlenebb volt a régi világban újra a régi élet. Ekkor szólalt meg a keresztyén bizonyság- tétel a »nagy idvességröl«. Vájjon miért nevez­ték ezt »nagy«-nak? 1. Azért, mert a szerzője nagy volt: Isten Fia volt, maga is Isten volt. Erről szól az első keresztyén hitvallás, a hal (Ichthüsz) szimbó­lum: Jézus Krisztus Isten Fia: Szótér. Tehát nem a római császár, nem is a pogány istenek közül valamelyik, hanem Jézus Krisztus: I. Ján, 4, 14. Jón. 4, 42. 2. Nagy ez az idvesség időben: Jézus »örök idvesség szerzője lett...« Zsid. 5, 9. Sőt, ha jobban utánanézünk a dolognak, kiderül, hogy nemcsak előrefelé nyúlik bele ez a nagy idves­ség az örökkévalóságba, hanem visszafelé is: örökkévalóságból indult el. Eféz. 1, 4. I. Pét. 1, 20. Nem az volt tehát a helyzet, hogy ami­kor az ember elkövette az első bűnt, akkor Is­ten hirtelen kigondolt valami közvetítő megol­dást, hogy ő se rövidüljön meg s az ember se kárhozzék el. Nem volt még sem grober, sem 6 világ, sem Sátán, sem angyalok, sem semmi más, amikor a »szótáriéra« vonatkozó isteni döntés már meg volt. A világtörténelem tulaj­donképen nem más, mint épitőáliVányzat, ami mögött az örök idvesség készül. Ha a nagy mű kész lesz, lebontják az állványzatot: befejeződ­nek a. mostani történések, lezárul az idő s Is­ten lesz minden mindenekben. Valóban nagy; idvesség ez! 3. Nagy ez az idvesség térben is: új eget és új földet várunk... II. Pét. 3, 13. Az idvesség kibontakozásának három mozzanata van: a) az eklézsia összegyűjtése (az Ur visszajöveiteiédg) Ján. 1, 10—13 b) az összes népek megtérítés® és pásztoralása az Ur Jézus által (az ezeréves birodalomban) És. 2, 1—4. Jel. 19, 11—20, 15. etc az egész univerzum megdicsőitése Jel. 21, 1—3. Amint a bűn a szellemi világban szüle­tett meg (angyalok bukása), de az anyagi vi­lágba is áttevődött s borzalmas hatása meg­fontolta e világnak legparányibb részecskéjét is, úgy az idvesség is a szellemi világból indult el (Zsid. 10,5—7.), de ez anyagi világba is átte­vődik s áldott hatása újjáformálja e világnak Legparányilbb részecskéjét is. Csodálatosan nagy idvesség ez! 4. Nagy ez az idvesség minőségileg is: min­denestől fogva isteni. Eredete az Atya szívében volt, megvalósulása a Fiú engedelmességéhez köttetett, ára a íUú vére volt, számunkra bizo­nyossá a Szent Lélek teszi (Efez. 4, 30.) Sem­miféle emberi teljesítményhez, erőlködéshez nem köttetett, kiegészítésre nem szorul. Ami­kor a füippii börtönőr belekerül ennek a nagy idvességnek az erőhatásaiba, félve és remegve kérdezi: mit kell nékem cselekednem, hogy id- vezüljek? A felelet így hangzik: Higyj az Ur Jézus Krisztusban! Azaz: bízd rá magadat Jé­zus Krisztusra. A te dolgod csak az, hogy en­gedd: hadd sodorjanak téged is a mennyei erők. Oldozd el csolnakodat az anyag partjától, a kézzelfogható, szemmelláthaitó bizonyosságok­nak cölöpjétől. Több az élet, mint a csöndes himbálózás a kikötőben. Engedd, hogy örökké­való kéz emeljen fel és hordozzon szédítő mély­ségek felett —■ észfölötti biztonsággal. Az is bal­gatag ember, aki teli tüdővel fújja a levegőt, hogy a száguldó orkánnak útját egyengesse, de mennyivel hallgatagabb az, aki a maga erőlkö­déseivel akarja a „nagy idvességet“ még na­gyobbá tenni. A legfontosabb tanulság mindebből az, hogy az idvesség nem élmény, hanem esemény. Nem »vallásos élmény«, amiben itt-ott elszór­tan részesednek kiváltságos emberek, hanem eget-földet átjáró és átformáló kozmikus ese­mény. Az idvesség azt jelenti, hogy győzött a Szótér Jézus. Mozgósátattak a mennyei erők s betörtek e világ állásaiba. Megkezdődött az Is­ten királyi uralkodása: megszabadított minket a sötétség hatalmából és átvitt az ő szerelmes Fiának országába (KoL 1, 13.) Természetesen ilyen módon az egyes ember is idvességre jut — a Zsid. 5, 9. feltétele alatt! — de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy Istennek beszennye­zett dicsősége újra a régi fényben ragyogjon.

Next

/
Thumbnails
Contents