Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-09-15 / 16. szám
JEGYZET !■ ■■ ■■■ . ............. M ■■■ ■ ... I. ■■ Le lki félműveltséjy: Elég gyakran megesik, hogy nyilatkozatokban, cikkekben, beszédekben — különösen a református nevelésben részesült politikusoknál, közíróknál — bibliai vonatkozásokat találunk. Általában a magyar irodalom nyelve, bizonyos mértékig közbeszédbe is eléggé tele van bibliai hatással. Azonban a forrás nem ismerése kövekeztében ezek az utalások és hatások sokszor szinte zagyvasággá keverednek. Olyan- féleképen van ez, mint mikor valaki Arany Jánost az emitt-amott elszóródott Arany-idézetekből ismeri, s esetleg Csokonai, Kazinczy, Ady töredékeket is neki tulajdonít, mint ahogy néhányszor meg is esik. A szemelvények fél- , műveltsége, ez. Közvéleményt irányító politikai hetilap e hónapi első számában egyik ismert közírónak egyik cikkében három bibliai vonatkozást is találunk. Az első: »az igazság szomjuhozása«. A második szóról-szóra a következő: »Mert az okulás azért mindia helyén való, hiszen már tarsusi Pál apostol is megmondotta hogy »jóllehet a lélek kész. de a test erőtelen«. Harmadikat jellemzésül használja: •■>... szeme lázas tűzben ég, akár a szekták vakbuzgó hívőié, akik a világ közeli borzasztó pusztulását váriak s nem is beszélnek másról csupán azt taglalják az érzéki öröm egy nemével, miként emészti meg egy napon a kénköves tűz a bús földet s hogyan hullanak le az égről a csilla gok . . .« Hát igen., az igazság szorrijuhozasa nagy dolog. Csak hogy Jézus a Hegyi beszédben erv- Itíet.t igazság-szomjnhozás alatt nem politikai helyesenlátásra való törekvést értett, hanem a megigazulás keresését. Az igazságkeresésnek nem az a kérdése, hogy mi az igaz a sok ellentétes hír közül, hanem az, hegy hogyan lehetek év igazzá, Isten előtt megigazulttá Az minden esetre bizonyos informáltságot jelent, ha valaki tudja Pál apostolról, hogy ő tarsusi az. ellenben végzetes tájékozatlanságot árul el ha valaki Jézus Krisztusnak eléggé általánosságban ismert mondását: »Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtélen — Pál apostolnak tulajdonítja. A Bibliát nemcsak hallomásból ismerő ember világosan tudja, hogy a világ bekövetkező kozmikus katasztrófája nemcsak a szekták vakbuzgó hívőinek lázálma, hanem Jézus Krisztus minden bizonnyal beteljesedő jövendölése. Jézus maga mondja: »Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik és a hold nem fénylik és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek és akkor feltetszik az ember Fiának •ele az égen.« Horniét ered az a tragikomikus lelki fé1 műveltség? Lehetne itt vád alá helyezni a nevelést, a vallásoktatást az igehirdetést stb. Ezek fogyatékossága bizonyára hozzájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához, azonban ez is csak úgy, ha a lelki érdeklődés is hiányzik. A rossz nevelés segítheti a lelki tudatlanságot, félműveltséget, de nem magyarázza. Ha valaki lelki életet él, lelkileg kiművelődhet, mint ahogy oly sokaknál m.eg is történik, mert hiszen a lelki műveltséget kik-ki maga szerezheti meg a Biblia olvasása és a hitélet állandó gyakorlása folytán. Nem tudom, hogy e fenti bibliai vonatkozásokat megkockáztató közismert református közírónk milyen vallásoktatásban részesült, milyen vallási nevelésen ment keresztül; az azonban nyilvánvaló, hogy az emlegetett tarsusi Pál leveleit nem olvasgatta s Jézus Krisztus evangéliumait se nagyon lapozgatta, mert akkor több érzéke lenne a bibliai vonatkozások és idézetek használatához. A magyar ébredést sürgetik ezek a jelenségek is. Munka kö/beu (gyűlölet - közöny. »Bé'küljetek meg, beleüljünk meg végre . ..« — hangzott az éneik. Tr éfásan f:gyel- meztíetteim egyik testvéremet:: hallja,' ez Magának szól! — Miért? Békáimé csak annak kell, aki haragban van valakivel. Nekem semmi bajom -.enkivel. — Na és X? Öt nagyon szereti? — Hát szeretni éppen nem szeretem, de nem is gyűlölöm. Sokkal kevesebbre becsülöm, semhogy gyűlölném. Egyáltalán nem érdekel. Ha csak lehet elkerülöm, hogy ne is lássam. De ez nem gyűlölet. Keresztülnézek rajta, közönyös számomra. — Hiszen úgy' hallottam, hogy munkahelyükön is kerüli a vele való érintkezést, s ha csak egy mód van rá, még akkor is máshoz fordul, ha X kellene,, hogy a választ megadja? Sőt azt is hallom, hogy ez a munkában mindkettőjüknek nehézséget is okoz? Hát ha nem gyűlöli, csak közönyös a számára, akikor miért nehezíti meg így az életét? Igaz-e, hugy ha megtudja, hogy X valahová meg van híva, Maga nem megy el oda, még ha a társaság többi tagjával szívesen is lenne együtt. —- Ez mind igaz. De mégsem gyűlölöm. A eyüliööet az lenne, ha tennék ellene valamit, ha rosszat kívánnék számára. Pedig ezeket nem teszem. Egyszereűn — nem állom! De ez még nem gyűlölet. A »szabályszerű küzdelemben« olvastam egészen hasonló leírásokat. Az orvos azt szokta mondani, hogy a gyógyulás lehetőségéhez az első lépés a betegség-belátás, Addig, amíg va5p
