Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-09-01 / 15. szám
énekekkel nem javult az énekízlés, sőt a bennük levő elég sok gyönge irodalmi és zenei értékű ének és (megdöbbentő, hogy leginkább ezeket szeretik énekelni) nem hatott dhletően, hanem inkább rontólag az egyházi és leik; énekízlésre. Ebből a csoportból sokszor igen kemény és általánosító ítélet hangzik a Haliéin jáihikkal szemben. A harmadik csoportnak még talán nincsen egészen kész a programmja. Azt érzi, hegy vajúdó kérdéssel áll szemben. Főként az a terhe, hogy ő nem tud énekelni. Istent, mint az ő Urát még dicsőségesebbnek és fenségesebbnek látja s valahogy úgy érzi, hogy olyan énekekre volna szükség, amelyek mindenestől, szövegében, zenéjében, előadási formájában méltó lenne Isten szentségéhez, nagyságához,, könyö- íületességéhez és kegyelméhez. Keresi az igazán mély bűnbánati énekeket. Vágyik a magasztaló és hitvalló énekek után. Szeretne sírni tudni, reménykedni, bizakodni, örvendezni az Isten színe előtt énekeiben. Ez a legigényesebb csoport. A zsoltárok ennek a csoportnak is kedvesek, örömmel veszi a történelmi egyházi énekeket, mert bennük Isten fensége és ma- gasztalása csendül meg még a bűnbánatiban is. Az evangéliumi énekgyüjtemények felé is érdeklődéssel fordul, keresve azt, ami a Szentlélek, támasztotta igényeknek megfelelő, bár e tekintetben érzi, hogy ezek sok hiányt hagynak maguk után. A zsoltárokon kívül kevés a bűnbánati énekünk, ebben a Hallelujah is szűkölködik. Kevés a biblikus szövegű énekünk és kevés az Isten és Krisztus középpontú énekünk, 1 mert pld. a Hallelujah énekeskönyv úgynevezhető Jézus énekei is eléggé embar- közénontúak. Kevés a klasszikus én ekünk mind szövegre, mind zenére nézve. A Hallelujah énekeskönyvben néhány van ilyen., de ének- és zeneízlésünk romlását mutatják, hogy nem ezek a közkedvelt Hallelujah énekek. Miiven tanulságot vonhatunk le az énekvitáiból? Az egyetlen és legfontosabb tanulság az, hogy az énekügy megoldását imádságban kell tovább hordoznunk. Imádságunkban legyen hálaadás, hogy Isten, mindig adott énekeket, amelyekben öt magasztalhattuk, előtte b ű nbán adunkat elsírhattuk, bizakodásunknak kifejezést adhattunk és örvendezhettünk. Imádságunkban legyen bűnbánat is (természetesen megtérésre való készséggel együtt), hogy nem. voltunk elég igényesek, hogy nem Isten szentsége, dicsősége szabta meg a Szentlélek álltai énekeinket és éneklésünket. És könyörögjünk a Szentlélek világosságáért, hogy felismerjük az Istennek kedves énekeket, hogy azokat jól és szépen tudjuk énekelni, s hogy Isten adjon új énekeket. Ha ezt az imádkozó tanulságot néhányan a Magyar' Református Ébredés olvasói közül levonják, akkor nem volt hiába való az egy kicsit hosszúra nyúlt, énekvita. Fcduvéqi Dániel. Lelkipásztori csendesnapok G örgény szén tim rén A marosszéki református egyházmegyék munkaközössége 1943. auguztus 2—6 között lelkészt konferenciát tartott. Erdélynek egyis leszöbb és történelmi emlékekben igen gazdag vidékén a Rákócziak görgényi várának tövében. A görgényi egyházmegye atyai szívű esperese Kiss Lajos, meleg szeretettel üdvözölte a konferencia három vezetőjét: Bereczky Albert, Victor János dr. budapesti lelkipásztorokat és Békefi Benőt a baráti társaság ügyvezetőjét. A görgényszéntimrei erdészeti szakiskola fogadta vendégül az egy'begyült 40 lelkipásztort. A csendesnapok .minden reggel bibliatanulmánnyal kezdődtek, melyet a mély hitű Victor János tartott. A bibliaórák tárgyát a következő történetek képezték; Nikodémus, a sam áriái asszony, a bethesdai beteg és végül a vakon született ember meggyógyítása. Nikodémus történetéből Jézus Krisztusnak az újjászületésére vonatkozó parancsát hallhattuk meg. A követező 'bibliaóra szomjúságot ébresztett amaz »élő víz« iránt, amelyből ki egyszer iszik, soha meg nem .szemjúhozik. A két u*óbb: rávilágtott lelki bénaságunk és vakságunk problémáiéra. melyből egyedül az »Áldott Orvos« gyógyíthat meg. A bibliatanulmányozást minden nap é’ő- adá's követte, melyet Bereczky Albert tartott. Az őszinte hívő léinkből és gazdag tapasztalatból fakadó előadások a lelkipásztor szemé’yes hitkérdéseit boncolgatták és témái a következők voltak: »Szcl-e hozzánk az Evangélium«. »Akadályaink és hiányaink«, »A mi előnyünk«’ és végül »A mi jutalmunk«. Életbevágóan fontos, hogy az egyetlen jó bír az »Evangélium« szóljon személyesen hozzánk. Az Evangélium nem vehető »szentelt víz« számba, amely se nem árt, se nem használ. Döntésre kell indítson. Ezt a »jó hírt« csak bűnbánó lélekkel érthetjük meg. Aki halálosan egészséges, az gyógyíthatatlan. Az akadályaink és hiányaink tárgyalása során szomorúan állapítottuk meg, hogy kereszfyénségürk műrostos, mely csak amapsütésbenvaló, esőben, vihar ideién szétifoszlik. A mi legnagyobb előnyünk, hogy Isten kegyelmének hirdetői lehetünk. Isten az ő legnagyobb ügyét, szívügyét bízta ránk. Jutalmunk maga a munka és az a rendületlen hit, hogy azt nem végezzük hiába. Második jutalmunk, hogy szabad szenvednünk Krisztusért. Csak az tesz méltóvá Hozzá, ha az ö keresztjét felvesszük. Mindenek felett legnagyobb jutalmunk az üdvösség. A többi mind csak ízelítő előleg. Számunkra nincs fontosabb kérdés, minthogy elmondhassuk: »Tudom kinek hittem.« A déli pihenés és Görgény vizébe való fürdés után három csoportba bibliaórát tartottunk. A szakiskola -gyönyörű parkjának ópásti
