Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-09-01 / 15. szám

SZENTEK

Minduntalan rábotiánkozunk a keserves megállapításra: az evangélium ügyének legnagyobb hátráltatói a keresztyének. Hiszen a hitetlen viliág már régen velünk mentegette hitetlenségét s a »szenteket« régen idézőjelbe tették. De mostanában konferenciákon, baráti beszélgetéseken — és hogy a legőszintébbet is mondjam: magános csendes perceimben — sűrűn hallom hívő vagy legalább is hinni akaró emberektől, milyen nagy kára és akadálya az ébredés ügyének, hogy a kereztyének olyanok, mint amilyenek. Nemcsak rosszindulatú kritika tehát és nemcsak csüggedésre hajló keresztyének önmarcangoláea a minduntalan fölvetődő kérdés. Jó vigyáznunk arra, hogy a gúnyolódó hitetleneknek minden körülmények között ürügyet találó megbotránkozásaiban fal ne botoljunk. Ne felejtsük el, hogy olyan káka nincs, amin ők csomót ne találnának. Jézus megmondotta róluk, hogy nekik soha semmi se tetszik: »Sípoltunk néktek és nem táncoltatok, siralmas énekeket énekeltünk néktek és nem sírtatok . ..« Jó arra is vigyáznunk, hogy a. magunk kétségeskedő és sötéten látó természetéi föl ne használja a Sátán és el ne keserítsen bennünket azzal, hogy ő mutogatja nekünk elriasztó módon a saját nyomorúságainkat. Vigyáznunk kell és imádkoznunk, hogy »meg ne csaljon miniket a Sátán, mert jól ismerjük ai ő , szándékait«.

De — azzal is nagyon megcsalna a Sátán, ha eihinnénk, hogy azok az aggodalmuk, amik a keresztyén emberek élete ellen fölmerülnek, pusztán a minidig' kritizáló . mberek^ rosszakaratú nagyításai, vagy a keresztyén embereket fenyegető önboncolgatás okozta rémképek. Nyilvánvaló, hogy kereső emberek tapogatóznak az evangélium felé, de beleütköznek az útban álló keresztyénekbe. Sok jel mutatja, hogy Isten maga végzi az ébresztés munkáját, de az ébredező lelkek ugyanazt a panaszt mondhatják el, amit a bethesdai beteg: »Uram, nincs emberem!« Annak a szegény betegnek is ott a tó pástján azért nem volt embere, meist nagyon is sok ember nyüzsgőtt körülötte. Nálunk is van keresztyén ember' és mozgalom nem kevés, de a Krisztus felé tapogatózó Telkeknek inkább elégetnek, mint utat mutatnak. (Gyerekkoromból maradt meg bennem ez a szó: Ne elégess!) Nemcsak Indiában mondották Stanley Jones-nak: »Jézus Krisztust igen! de a keres,zityénsiégeteket nem!«

Jól tudom, hogy ez a kérdés sokkal -nagyobb, mint hogy egyetlen cikkben egész alaposan és részletesen felelni lehetne rá. Csak egyetlenegy dologra kívánok rámutatni. Azért sietek ezt az egyet elmondani, mert

a probléma égetően sürgős. — Az Isten különös bölcsességének tetszett az evangélium ügyét ránk bízni. — (A ránk alatt nehogy valaki szűkszavú farizeus módon

2

egy bizonyos társaságot értsen!) Tehát azeví gétium ügyének mindenekfölött való szsmpoi jából sürgős a mi problémánk, mert jaj r künk, ha »Istien neve miattunk káromoitatik pogányok özötit«.

Meggyőződésem, hogy a keresztyének l mérdeűc nyomorúságának más okai is vaunt nemcsak az az egy, amit én most meg akar muiarni. De az is meggyőződésem, hogy az egy ok gyökeres és ebooi hajt ki sok más. K ven nevezve: a tudatlanság. Nem ismerjük 1 ten Ige jenek az alapvető dolgokban ado a kij lenifeset. Nekem a legtöbb do.got Fái aposi szokta eszembe juttatni, ezt is ö múlania m. Megfigyeltem az ő imádságait s láttam, han szór imádkozott azért, hogy az Isten népen adjon az Ur világosságot, nogy tisztán tuaha sa, miért van ő ezen a világon, mi az útja ceija, mi az ereje é jutalma. Fi. I:lb-ban ] azért imádkozik, hogy az Isten az ö Le.keáu »világosítsa meg ei tennetek szemeit, hogy tu> hassatok. . .« ugyanebben a leveiban új meg újra elhangzik az apostol vágya, hegy Keresztyének ne maradjanak vaksagoan, cg ugyusiegoen, örök gyermeksorsban, hanem »1 merjek meg a Krisztusnak minden ísmerei feJiüuihalado szeretető 1« és jussanak ei »az ls.< Fiában való hitnek és az ó megismerésnek cg segere, érett leríiusagra ...« a tinppibciiicke úgy imádkozik., nogy »a ti szeretettetek mit jaonan-joiDpan oővoncodje-K ismeretben es mi, ufc.ii értetmessegben, nogy magi telhesse te hogy mi a rossz es mi a jó«. A Ko-osseickc vaio imádságban azt ken, hogy »betonessete az isten akaratának megismerésével mmdt lelki boicsesagDen es erteremben«.

Nagyot botiana, aki azt hinné, hogy P apostol itt az emberi és világi tudományt hí lyezi ínyen magos rangra, vagy akar onmagi ban az úgynevezett sok ismeretnek tmajdun tana előnyt. Tudta ő nagyon jói, hogy »az i menet íöAuvalkodotta tesz, a szereiéit petít épít«. Ismert 5 eppen Konnthushan o^yan to rész ty éneket, akik nagyon is » oo.esek voua önmagukban«. Mert a Sátán műidig az eher tétek széles skáláján játszik, s akit tehet, fogv tart a tudatlanságánál, akit keli rabul ejt a tt dúsánál. Az egyik embert az alázatoskodas, másik embert a telfuvalkodás nyomorítja el. - Csak botorul vissza ne éljünk a magunk és 3 evangélium ügye kárára azzal, hogy íérrems gyarazzuk Jézus szavait: »elrejtetted ezeket oöicselk és értelmesek elől és a kisdedekna megjelentetted«. Éppen azt kell világosan tud nunk, hogy Istennel szemben mindig gyerme kekneik kell maradnunk, de nem növekvést képtelen gyermekeiknek. A lelki kiskorúsága élvezgető tudatlanság nem az Ige szerint vak

Mert az Ige világosan föltárja előttünk hogy mi az Isten akarata velünk. Az, hogy m »hatalmasan megerősödjünk a belső ember