Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-08-15 / 14. szám

A Biblia mélységei felé

Aki erős bennem is.

Mert aki erős volt Péterben a köriil- metélkedás á-postolsáigára, bennem is erős volt a pogányák között. Gál. 2:8.

Ha Péter pünkösd előtti magatartását ösz- •szehasoniítjuk az ő első pünkösdi kiállásával, akkor 'nyilvánvaló, hogy Az, akit ő megnyert, az Isten Szentlelke, csudálatosán erős volt benne. Ha meggondoljuk, hogy micsoda erőre volt szükség, hegy az egyszerű halász az egész Jz.ráe:l háza előtt kiáll'jón és kihirdesse, hogy azt a Jézust, akit megfeszítettek, tette Isten Úrrá és Krisztussá, akkor valami sejtésünk támad arról, hogy milyen erős volt Péterben a Szentlélek Isten.

Pál is látta a Péterben hatalmasan munkálkodó Szentlélek erejét, de azt tapasztalta, hogy ugyanaz a Lélek benne is erős, hiába, más az ő egyénisége, múltja, emberi értéke és hiába miás az a szolgálat, amire elhivatott. Pál tapasztalja, hogyha ugyanaz a Lélek lakik benne, Aki Jézust feltámasztotta a halálból, akkor meg- erőtlenül benne a bűnnek teste, ő pedig megerősödik, hogy szolgáljon Istennek. Nem privilégium a Szentlélek és nem fogyatkozó annak ereje. Mindenki veendi, valaki hisz a Jézusban és mindenkiben arra erős, hogy az. Isten di- -csőittessék Általa őbenne.

Micsoda nagy vigasztalás ez az én számomra! Az biztos, hogy nem vagyok olyan, mint más. Bűnösebb vagyok. Természetem makacs. Az óemberem örömest éled ez. Alkalmatosságom Isten megcsúfolására, az emberek gyűlöletére van. De imé, aki erős volt Péterben és erős volt Pálban, bennem is erős. Más a dolgom, mint sok előttem járó »példa«- ker észt vénnek, más megbízatással forgolódom az embereik között, de imé, aki erős volt Péterben a körűimé télkedés apostolságára, ki ■erős volt Pálban a pogányok között, az bennem ás erős az én szolgálatomban és az én körülményeim között.

Doulos.

— A MAROSI EGYHÁZMEGYÉK lelkészeinek evangelizációs konferenciáját Görgény- szentimrén Isten segítségével megtartottuk. A három egyházmegyéből közel 50 lelkész, gyűlt össze. Beszámolót majd a következő számban közlünk.

Munka közben

Magyarság-önismeret.

Egv szakiskola tananyagáról volt szó. Felmerült az a gondolat, hogy a szaktárgyakon kívül olyan előadásokat is kellene tartani, amelyekből a hallgatóik megismernék a magyarságot, annak jellegzetességeit, művészetét, kultúráját lés ezúton a nemzeti öntudat is megerő- sö'dnéik. A gondolat felvetői szomorúan látják az »alvást«. Látják az ébredés szükségét. De .mások szerint: középiskolába való, ez igazán nem a szakiskola feladata!

Mindenki elismerte, hogy szükség van arra, hoigy a növendékeket hivatásra neveljék. De hogy a hivatásihoz az is hozzátartozik, hogy az, ember magyarnak érezze magát, s ennek következményeit is-vállalja s hogy ezt igyekeznünk kell benne minden eszközzel felébreszteni és megerősíteni, ennek szükségességét már többen tagadták. Sőt voltak olyanok is, akik egyenesen tiltakoztak ilyen tárgyak előadása ellen.

—- »Nem szabad kételkednünk hallgatóink jó magyarságában!« — mondták.

—• »Azonnal otthawnám azt az iskolát, amelyik ilyen előadás,okkal azt mutatja,

vagy legalább is feltételezi, hogy nem vagyok elég jó magyar!«

Az egyik jelenlévő elmondotta, hogy az utolsó éveikben a felszabadult területekéin milyen sok szomorú példáját lehetett látná az ell- magyartatanodásnak. Nemcsak maguk az emberek az okai ennek, mondotta, hanem az a nevelés is, amelyik helyesen értelmezett öntudatra és magyar hivatásra nevelés helyett valami egészen hamis, rózsaszínű hazafiságot tanított.

— »Ez lehetséges, ezeknek az 'embereiknek talán szükségük van ilyen tárgyak hallgatására, de a mi magyarságunkban igazán nem lehet kételkedni!«

Szegény embereik, szegény magyarság, amelyik miég mindég nem akar felébredni! . . . »Nem azért jöttem, hogv az igaziakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.«

—s —r.

Megbékélés Háza

I.

IFJÚSÁGI CSEDESNAPOK.

— Augusztus 1—9. —

Az ifjúságot elsős ónban nyolc gyerek képviselte, fiatal lányok és asszonyok jöttek még el. 30 egynéhány volt az állandó létszám.

Reggeli bibliaköreink négy csoportban voltak. A gyerekek is minden reggel elvonultak és a csendesnapok végén »vizsgáztak« a hallot7