Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1943-02-15 / 2. szám

kötni a már-már elszakadt gyökérszálakat, levágni a terméketlen venyigéket és megÜsztí- tani az életképeseket, hogy azok több gyümölcsöt teremjenek.

.Nem divatról van tehát szó — és ezt különösen a mély hatású magyar népi eszmélés zenied tanulságain figyelhetjük meg, — hanem egy bizonyos értelmű szellemi reformációról, amelynieík lényege egyenesen az, hogy a magyar élet és magatartás tisztuljon és terméke- nyüljön meg az ősi, tiszta és központi, belső és saját igazság ereje által, vagyis nyerje vissza a maga eredeti, egyetlenül lehetséges, ide téves és lényegétől idegen tájékozódásokban m-eig- Toratott, vagy elveszített életformáját. Éppen ezért nem szabad, hogy földi életéiben és embert valóságában Istentől magyarnak teremtett és magyarnak akart magyar reformátusság hívő ,engedelmes és Isten szolgálatára készséget valló rétegei közömbösen álljanak szemben éppen az -éneklés magyar-voltának kérdésével.

A zenének 'és az éneiknek igen nagy — áldott, vagv átkozott — hatása van az emberre; nem csialk és nem elsősorban, mint művészi teljesítménynek. hanem, mint önmagunkról adott vallomásnak. Miit kezdesz el dúdolná önfeledten, mit hallasz, vagy énekelsz együtt társaiddal szívesen? — megmutatja, hogy ki vagy. Észre se veszed, hogy alakítja ízlésedet, egész telki magatartásodat, sőt életed folyását is az, amit és ahogyan 'énekelsz.

A zene és az ének egyetemes, közös emberi nyelv, de mégis mindenfajta népnek és embernek megvan, vagy megvolt a maga zenei anyanyelve. A magyarság ősi, zenei anvanyel- ve amely csak a parasztdalok u. n. régi stílusában őrződött meg hiánytalanul, egyike az éneklő emberi nyelv legerőteljesebb, legszebb •és legkomolyabb dialektusainak. A magyar lelki érnek a latin és kötött szertartásosságú középkorban nem tudott kifejlődni, de pl. a reformáció századának néhány megmaradt magyar dallama, az egyházi hangnemeken belül is sok eredeti, magyar szépséget tár fel a figyelmes vizsgáló, vagy éneklő lelke előtt. Szövegeik között pedig sok van, mi az Isten Igéjét lohel'lő nem-e-s fenségében, személyes átélésének forr óságában, de kifejezésmódjának ma is friss és költői szépségében és erejében is: bármelyik új énekünknél hatalmasabb és drágább erőforrás. Az ilyen énekek elejének nem kis résziét éppen az adja, hogy bennük és általuk különös mértékben áradt ki és épített egész hívő, hitvalló és mélyen kegyes nemzedékeket Istennek kegyelme.

Csak az a nagy kár. hogy az Evangélium nagy magyar korszakának -az énekeit nem ismerjük. Közülök alig néhány szerepel éniebes- könyvünkben; azokat is élettelenül, tomposán énekeljük, másrészüket nem is tudjuk, mert nem volt alkalmunk megtanulni; vagy énekeljük ugyan, de észre sem vesszük, mert nincs, aki megmutassa azoknak teljes és igaz szépségét.

Pedig a mi -éneklésünk annyira kívánatos megújulásának a mintái minden tekintetben a

Mhiitvalló, református lelki -énekek kell, legyenek. Azok az énekek, amelyek megállanak az Ige 'mérlegéin, az Istent méltón dicsérő, -alkalmas -énékek meghatározását Kol. 3:16-ban olvassuk.

Kálvin János mondotta: »Istent legtisztábban Igéjével dicsérhetjük.« Ebből az következik, hogy elsősorban oly-an . éneket énekeljünk, ami az Igét tolmácsolja. Általában -éneklésünk — -hiszen tulajdonképpen az ás imádság — lényege ez jegyen: »szólj Uram, mert hallá a a te szolgád!« Jól jellemezte Luther az érteket, -mint »énekelt Igét«. (Gesungenes Gotteswort.) »Mihelyt a lélek Krisztus beszédétől elszakad, megnyílik iaz ajtó bármiféle agyrém és csalafintaság -előtt« — mondja ugyancsak Kálvin. Vagyis: a helyes keresztyéni ének nem lőhet pusztán a kor theolóigiá- jánafc rímekbe szedett foglalata, sem theologian, vagy kegyességi irányzatok propagandaeszköze, de még egyszerűen: kegyes, -érzelmes költészet sem, hanem csakis az Ige közvetett kiáradásának alkalmas, zenei formája, vagy az Is- tennel-járás örömét, a bűnvallás fájdalmát, a megváltás boldogságát visszhangzó lélek mindig tiszta és tömör, elegyítetlen és hi-gítatlan vallomása; mégpedig úgy, hogy formájában (tehát dallamában is) beleilleszkedjék abba a belső rendbe, amelynek törvényei szerint egyén és közösség a mi hitünk szerint épül házzá: Isten hajlékává. (Ef. 2:22.)

A magyar református éneklés tehát nem divat és nem koreszme, hanem népünk Istentől nyert időbeli és örökkévaló küldetésiéiben megszentelt benső reformáció, azaz megújhodás kérdésié. Ébredésii mozgalmaink és közösségeink életében ez a felismerés mostanában kezd egyre erőteljesebbé válni. Hisszük, hogy eljön az a maigy, magyar református ébredés, amely majd éhekben is meghozza a maga termését; hasonlót Sztáray Mihályéhoz, aki a maga idejében és eszközeivel, minden -angolszász mozgalmat messze megelőzve, csodálatos és áldott eredményeket ért el azzal a fegyverrel, amely a lelkek hódításában Isten kezében js hatalmas fegyver lehet. Ez -a fegyver' az Istent dicsőítő, akkori magyar éneklés volt.

»Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istenmik jó, kedves és tökéletes akaratja.« (Rém. 12:2.) — Ma talán fel sem mérhető hatású ajándék lesz Istentől, ha a magyar református lelkek, családok és gyülekezetek éneklésükben is alkalmazzák az Igének ezt a tanítását.

Csomasz-Tóth Kálmán.

IHi tartozik rád a magyar ébredésből? Igaz büubánat.

Beesfiletes engedelmesség Istennel való szövetségben.

A másik embert Krisztus szerint, örömmel szeretni.