Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

54

ellen elkövetett: feledékenységre kárhoztatta, határozottan meg mutatván, hogy a pápa nem infallibilis, mivel mindazoknak, melyeket mások építettek: ellene mondott, a többek között az Unam Sanctam Bullának is, melynek gőgös tartalma az egész egyházat szétszaggatta, kijelentvén nyiltan, hogy a fejedelem fegyverének, a pápa kardja: alá van rendelve!

Meg is vagyunk győződve, hogy a pápa hibás lépéseit megismerve, az örvényt, melybe sodorták a bizalmával vissza élők, belátva, kerülni fogja a rosztanácsokat, melyeket neki könnyelműen környezete adott, kívánjuk is, hogy az Isten szivét szelíden illetvén, innepélyes elismerés által tegye tévedését közönségessé, mely cselekvénnyel a bullát semmis és érvénytelennek mondva ki, óvástételünknek eleget téve, felszabadít bennünket, hogy ezen tévelygés felett tovább ne fellebbezzünk. A hibázás kézzel fogható, mivel a királynak képviselője, mint követ, személyében, még a pogányok közt is szentnek tartatnék: annál inkább hivatalos foglalkozása miatt, papi Censurátnik alávetni nem lehet.

És jóllehet ezen eszköz kezeink közt van, nincs is szükségünk, bár kihez fordulva kérni, hogy fellebbezésünkben segéd kezet nyújtson, mert azt tartjuk, hogy azon szerfeletti szabadság, melyet a pápa a kulcsok hatalmával való éléssel követel magának: az építésre, nem pedig a rombolásra adatott és hogy ezen szabadság, határozottan mondjuk, kell hogy a Concilium tekintélye által ha tárok közzé szorittassék : Atyánkhoz fordulva s annak példáját követve azon fenntartással akarjuk és nyilvánítjuk azt, hogy mi épen nem kívánjuk előidézni a kellemetlenséget a szabadszállás érdemében, hanem azt kifogástalanul követeljük, hogy a király követének szállás birtoklása soha többé, mint czivódás tárgya a papi törvényszék elibe ne kerüljön, a minthogy eddig is független volt attól. A király, a maga királyi pálczáját és ennek minden hatalmát, az Isten kezéből vette és viseli, és nincs hatalom e földön, ki tekintélyének bizonyos határt vethetne. Midőn pedig mi a Censurát illetőleg, mely tartalma a Bullának, és az interdict um miatt, mely része a kezdetnek, a jövő zsinatra appellálunk, nem annyira a kulcsok kérésében történik, hanem a pápa szemé!' o miatt, ki ily módon, az egyházkormány kötelességét hibásan mellőzve, a büntetést és javítást figyelembe sem véve, mi a jövő conciliumra tartozik, mindent a hit és tudománynyal együtt, vakmerő hatalma alá akár hódítani. Mi az ily féle kétségtelen igazsággal