Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

48

melyet a fejedelmek minisztereik által maguknak tulajdonítanak, és senkit nem lehet találni ezen vitás kérdés elintézésében, mely se hitet se tudományt nem érint, sem végre egyházfe- nyitéket nem illet, — egyiket, vagy másikat elmarasztalhatni. — És igy az elviselhetetlen visszaélés, hogy a pápa egészen világi ügyben megkötni, és feloldani élhet papi hatalom, és büntetés gyakorlatával, mivel maga a Jézus Krisztus is Apos- lait úgy utasitá, hogy csakis rendkívüli, a lélek id vességet illető szükség esetében alkalmazhassák azt, de soha uralom vágyból, vagy bosszuállás kívánságából, hatalmukat ki ne terjeszszék.

Igaz, hogy, 3 ik Incze Bullája, mely a Szabadszállás értelmében, a fejedelmek miniszterei iránt való tekintetből adatott ki, mint bibornokoknak, figyelmeztetve a hatóságokat, misze- rént hivatalukat, ne csak az utczákra, hanem a nyílt helyekre is terjesszék ki, és a botránkoztatókat, ne csak itt, hanem saját házaikban is rang külömbség nélkül felkeressék utasításul adván, hogy kik ellenszegülnek, vagy felségsértésbe esnek, ezekre nézve a papi csapatok parancsnoka fegyveres erővel is felléphet a törvényhatóságok segélyére, mely esetben, ha lázadás támadna, tartozik közre működni a jó érdekében.

Ez a Bulla egy valóságos politikai rendszabály adatott ki a pápától, mint világi fejedelemtől, átadatván annak végrehajtása, a világi biróságnak, és bizonyára ebben lehet feltalálni nyomát, az úgy nevezett eXcommunicatiónak, és Censurának 1

Említett Bullával 4-ik Pius, 1 3-ik Gergely és 5-ik Sixtus intézményei mindenben megegyeznek, de ezeknek sem valának szerencsésebb eredményei mert ámbár csattogtak s pattogtak, mindazonáltal semmi más befolyással nem voltak, minthogy a szabadszállások birtokosai, megtérítették a kárt amit okoztak másoknak azok, kiket oltalmuk alá befogadtak, ha ezek azt kárpótolni képtelenek valának. De ezen bullák nem akadályozhatják meg a szabadszállás birhatását, a minthogy a mi követeink de Estrée herczeg csak most történt haláláig csend és békében háboritlanul éhezték a szabadszállást, és ennek jogait. Hát hogy foszthatná meg a pápa a herczeg utódját ezen szabadalom gyakorlatától azon lehetetlen szándékkal, melyet megkezdett, de nem is szükség újra felmelegiteni akarni azon régi elavult végzéseket, melyek már hamvaikban pihennek, csak azért hogy nagyravágyását kielégítve az excommicatiónak némely záradékit jónak látta bullájához csatolni, hogy annál inkább fenyegethessen bennünket haragjával, törvényes hatalmát mu-