Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

407

nyilt és durva pelagianizmus. Schelling nem volt képes megválni azon hamis autonómiától, mely gondolkodását kezdettől fogva bilincsbe verte. Mi ez ellen protestálunk és Baaderrel tartunk, ki megkövetelte attól, ki a keresztyénség felett philo- sophálni akart, hogy maga is keresztyén legyen. Egyetértünk vele, mikor újra meg újra figyelmeztet arra, hogy újjászületés feltétele minden isteni ismeretnek.

Jóllehet, Baader és Schelling ifjúkori barátok voltak, a müncheni egyetemen ellenesek tettek. Schelling társalgás közben nem nyilatkozott Baader felől. A közlékenyebb természetű Baader ellenben, koronként, élesen és szazkazmussal nyilatkozott Schelling felől. Martensen egyik első látogatása alkalmával igy szólt: ,,Bölcsészetet jött hozzánk tanulni. Nem sokat fog itt találni, mert a mi Schellingünk bankrottot csinált. Tanácslom tehát önnek, tanulmányozza Bőhme Jakabot; ennél mindent fog találni.“ Tanácsát Martensen akkor még nem követte. Más alkalommal, mikor Martensen Baader előtt mondá, hogy Schelling személyesen át van hatva a keresztyénség által, feleié: „Az esetben, ha keresztyén, keresztyéntelen bölc.sészetével úgy él, mint keresztyénlpogány nővel.“ Schelling mythologiai kutatásait sem helyeselte Baader, mivelhogy abban túlságos elismerését találta a pogányságnak; és hozzátevé: „Büntetésül természeti bölcsészetével elkövetett bűneinek tojáson kell most ülnie a mythdlogia mocsaraiban.“

„Én itt. azt a tapasztalatot tettem, mely gyakran ismétlődik, még pedig a szellem világában, bölcsészeiben, költészetben, egyházban és vallásban, hogy két, gyakran jelentékeny egyéniség, egymást lealacsonyítják és hitelvesztetté teszik, holott egymást nem hagyhatják el és kénytelenek egymással folytonosan foglalkozni. Pia kérdik, vájjon ezen oly gyakran ismétlődő jelenségben nem-e nyilatkozik valamely felsőbb vezetésnek törvénye ; akkor aligha fognak más feleletre találni, mint arra, hogy ezek a ketten, mint valamely „hegyes ösztön“ a testben, egymás fenyítésére és nevelő kínzására rendelvék.“ Ez Martensen szellemes rellexiója az ilyen antagonizmusra.

Becs.

Münchenből szánon utaztak Martensenék Bécsbe. útközben beszálva M ö 1 k benczés zárdájába s először ismerkedve meg Lenau „Faust“-jával, melyről alább fogunk szólni.

Bécsbe érve, első teendője volt Martensennek, hogy enge-