Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
33 itsák. A franczia udvar képviselői azt látva, kijelentették a pápa tállamtitkára Cibo bibornoknak, miszerint ők semmi újításba bele nem egyezve, az eljárás ellen tiltakoznak mind addig, mig ez ügyben utasítást nem fognak kapni Párisból. A pápa ezt Cibo által megértve azt mondá: készebb inkább Rómából elmenni, mintsem kimondott szilárd határozatától elállni, azt vissza vonni. Irt egyszersmind a franczia udvarnál lévő követéhez is, hogy ezen nagy és fontos ügyben a királyt felvilágosítani, és részére megnyerni, minden • lehetőt elkövessen; mert a szentszék tekintélye csorbát nem szenvedhet. A forrongásban, melyet az ügy előidézett Krisztina Alexandra volt az első, ki nagy alázatos töredelmessége mellett, elfogadva beleegyezett mindabba mit a pápa kivánt, s ideiglenesen a spanyol követ palotájába tette lakását. Ezen példát előnyös hasznára akarván fordítani a pápai követ, a többi hatalmasságokat is nagy buzgalommal arra akarta rábeszélni, miszerint nem kívánva rendelvényének visszavonását, egyezzenek bele annak elfogadásába. A követ magát biztos reménynyel kecsegtetve, miután a spanyol király is követte a czimzetes svéd királynét, felajánlotta annak elfogadását hizelgő és magasztaló szavakkal i4-ik Lajosunk is. Ez azonban azt feleié: az a példa, hogy mások mit tesznek, engem nem kötelez, és semmi törvényt nekem nem szabhat, de ezen dolog felől még nem is gondolkoztam semmit igy tehát én felőle nem is akarok tudni semmit. És midőn ezen válasz tudomására jutott volna a franczia követnek Rómában, ez azonnal értésére adá a pápának egy kihallgatáson, miszerint az ő királya épen nem egyezik bele a franczia követség szállása szabadalmainak, megszorításába, miután ezen jognak az ő követsége immár 900 éve, hogy birtokában van. Kézbe- sité egyszersmind a pápának, királya megbizó levelét is, annak saját Írásával, miszerint őt felhatalmazza, hogy mig az uj főkövet meg nem érkezik Rómába: addig a levelet kézbesítő fogja a királyit képviselni; nem is kételkedvén a felől, hogy X-dik Incze, és 7-ik Sándor Bullái ismét közzé tétessenek, mert úgy is tudja, hogy a bibornokok, a külföldi koronák követeinek épen nem hajlandók, szolgálatukra lenni. így ezen különböző érdekek miatt felzaklatott időben, melyben mind 14-ik Lajos a szellemdús zsarnok, és XI-dik In‘) ü
