Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

343

iszákost megmentsünk. A világ azt mondja, hogy az ilyen soha sem tér meg, de a Biblia mást tanít (i kor. 6. io— 11.): „a részegesek . . . Isten országának örökségét nem bírhatják ; ilye. nek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, megszenteltettetek.“

Moody és Sankey Északamerikába tértek vissza pihenni' Az általuk elhintett mag azonban megfogant, s hogy felnőjjön és gyümölcsözzék, azon ma ezeren működnek.

A mi már Moodynak hitfelekezeti állását illeti, erre a következő nyilatkozata szolgálhat Útmutatóul:

„Vigyázz magadra, ha a különböző hivő keresztyén felekezetek tankülönbségéről hallasz. Fontosabb teendő néz reád, mint a hivő keresztyénség különböző tanai fölött vitázni. Legyen benned könyörület ama milliók iránt, kik a hitetlenség sötétségében ülnek. Áldozzál ezek javára idődből, erődből, de ne czivakodjál testvéreiddel!“

Külmiszs&ió.

AFRIKA.

Ingham hittérítő — Lukimguban — utóbbi időkben több elefántot (6) elejtett, s ez által a benszülöttek háláját és tiszteletét szerzé meg a maga számára, kik abban a nézetben vannak, hogy „Isten segítette őt e nagy állatok megölésében.“ E vadászat haszna nem csak abban áll, hogy nagy mennyiségű és tápláló jó húshoz jutottak, hanem abban is, hogy minden megölt elefánttal, a vetemény és czukornád egy-egy falánk pusztító ellensége veszett el. Ingham urnák sikerült egy óriási krokodilt is elejteni. Az állat i5 láb s i hüvely hosszú volt; fölmetszett gyomrában egy jó adag sertéshús mellett, 105 darab követ, 2 réz kösöntyűt, — a minőt ott a benszülött nők viselnek —, s a melynek birtokosnője már több nap óta eltűnt a faluból —, végre 2 piros gyöngyöt találtak. A benszülöttek örömujjongással állották körül az ellenség hulláját. — Most ha kárt teszen valahol az elefánt, a főnökök azonnal Inghamot hívják segítségül. Inghamné asszony a következőket írja: „Angliában száz meg száz leányt és fiút tanítottam, de sohasem voltak oly éber tudvágyó tanítványaim, mint ezek a kongó gyermekek. Oly büszke vagyok kis iskolámra, mint az anya első gyermekére,“