Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

De mint tudjuk, hiába volt minden erőfeszítés. Az égyefl- lőtlen párbajban, melyet Európának két legnagyobb katonája vívott, a magára hagyatott oroszlánt a vitézség csodái sem mentheték meg. Harminczkét napi véres küzdelem közben Somogy dísze s virága, a hős vezér s kicsiny serege elvérezve, több mint húszezer török elpusztítása után Szigetvár füstölgő romjai között dicső halált szenvedett.

Szigetvár feldulatása után a győzelemittas ozmán hadak a somogyi kisebb erődöket Babócsát, Vízvárt, Berzenczét, Csurgót és Segesdet kardcsapás nélkül megszállva helyőrségekkel megrakták s a Muraközben, Győrnél és felső Dunánál mozdulatlan veszteglő császári és királyi seregek szemeláttára fel Kanizsáig s onnan le Pécsig terülő vidéken csattangolva dúltak, raboltak s óriási zsákmánynyal és nyolczvanezer rabszijra fűzött szerencsétlen véreinkkel vonulának ki Magyarországból.

1594-ben Zrínyi György Miklósnak fia — mint kanizsai várparancsnok visszafoglalta ugyan az apai birtokokat, kiűzvén Csurgóról, Bsrzenczéről a törököt s a háttérben levő Légrád és Kanizsa fedezete alatt néhány évig bírhatta is uradalmait, de Kanizsának könnyelmű feladatása után — 1600 — e kis oáz is bemerült a török hódoltság nagy tengerébe s neve a török dulások alatt többé nem szerepel.

Valami csudálatos, hogy Csurgón a török hódoltság idejéből semmi emléképület, helynév, népmonda fenn nem maradott. Csupán a feljebb említett pás vagy basakut emlékeztet a több mint félszázados török uralomra.

A XVII. század közepén Zrínyi Miklós a költő, a szigetvári hős másodunokája, több fényes fegyvertettei után, a birtokaival szomszédos kanizsai török urakkal békére lépvén, sőt egy szerencsés véletlen következtében — 1660 — Kanizsát elfoglalván, ismét visszaszerezte Csurgót s az 1663—1664. évi délsomogyi diadalmas hadjárataiban Segesd, Berzencze, Babó- csa érődéiből kifüstölvén a törököt, tiszteletes távolban tartá birtokaitól annak portyázó hordáit. Igaz, hogy már a következő évben, midőn Köprili nagyvezér hadseregével az eszéki hídon átjővén, Szigetvárig hatolt, a drávaszéli várakból, nehogy megkerültessenek, az őrségek Zerinvárba vonattak vissza, hihe- tőén Csurgó is ekkor kiürittetett s sorsára hagyatott.

A klasszikus miveltségü Zrínyi Miklósnak — kit művé* szetében, — Arany János mondja róla, — se elérni, se megkö* «elitem, eposzköltőink közül egynek sem adatott — véletlen