Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

327

tlgrálának, a mintegy 250 főnyi várőrség fegyvereit azonnal leraká s kegyelmet kért, de a vérszemet kapott német, olasz, wallon katonaság egyre öldösé még a magyarok ölébe is menekült fegyvertelen törököket, sőt az elesettek gyomrát is fel- hasogaták, mint hajdan Titus légionáriusai tették Kr. u. 70-ben a Jeruzsálemben rekedt zsidókkal, keresve az állitólag elnyelt aranyokat, drága köveket.

Ezen 1056 ik esztendőben Csurgó és vidéke felette sokat szenvedett a keresztül vonuló magyar és német seregektől, melyek a kizsarolt népet majd mindenéből kiemésztelték. Sőt, midőn a török sereg Szigetvár alá érkeztének hire futó tüzként elterjedett, a megriadt lakosság annyira szélfutott s elrejtőzött a rengeteg erdőkbe, hogy a csurgói tiszttartónak nem volt kikkel learattatni a mezei termést.

Oh azok a somogyi őserdők nagy menedéket is nyújtottak hajdan a háború minden iszonyainak kitett szegény népünknek! Ha az ellenség közelgetésének neszét vették, ingóságaikat hamarosan felnyalábolva, lábas jószágukat magok előtt kergetve, „illa berek, nád a kerek!“ sietve nyomultak a posványos berkekbe, melyeknek gázlóit csak ők ismerték vagy a rengeteg erdőkbe, melyeknek uttalan téréin csakhamar elveszett nyomuk,

Hy áldott illa — asyllum — volt régen a somogyi erdőség !

Még későbben is, a Rákóczi korban, midőn 1 705 ben Kiliánéi Heister császári tábornagy meglepte a kuruczokat, a szerte futó csapatokat Somogy erdősége fogta fel. Ezért irta vigasztalólag Bercsényi Károlyinak : „meg van a had Somogybán ... a Bakony és Somogyság nyelte el a kuruczot.“

Ha pedig elvonult a zivatar, mint karvaly távoztával a bokrok és rögök közé lapult apró madárkák, kémlelődve szál- linkózott vissza elhagyott otthonába a szétszaladt népesség. És ha, a mint legtöbbször történni szokott, az ellenség épületeiket felperzselte, ugyanott vagy más alkalmasabb helyen hamarosan újakat emeltek. Ekként Somogybán egyik-másik község két- három helyen is megfordult. Az építkezés könnyen ment, talpalapzat, sárral tapasztott sövényfal, zsupp vagy szalmatető póznanyoinatékkal. Még templomaikat is igy rögtönözve építették, melyeket gyakran az önkéntelen helycserélések alkalmával, mint többek között a szomajomiak is tevék s a pettendiek* röl is tartja az adoma, hengereken egyik helyről a másikra toltak.