Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

S19

és Minister! rendeletben a törvényhozást magának vette; el* leukez ik:

a) A magyarországi protestánsoknak békekötések, s országgyűlési alap törvények által biztosított vallásszabadságának, s áta- lában egyházi élőtöknek alapelveivel. — Ugyanis az öntörvény- hozás, lényeges kiegészítő alkatrésze a vallásszabadságnak, s nél* külözhetlen feltétele a protestáns egyházi élet fejlődésének. — Ha tehát az állam egyházunkat a maga kebelébe, mint törvényesen elismert vallásfelekezetet felvette, s annak szabad vallás gyakorlatát biztosította ; ezáltal egyszer mindenkorra önként és természet szerint megadta azon jogot is, hogy önmagát szervezhesse, alkotmányát szabadon, minden idegen befolyás nélkül tökélyesbit- hesse. — E tekintetben nem lehet az államhatalomnak több joga, mint videre ne quid respublica detriment! e a p i a t j ha ennél több jogot vesz magának : a legnagyobb sérelmet követi el az egyház, s annak vallásszabadsága ellenébe.

b) Ellenkezik a protestáns egyház azon sarkalatos hitelvével is, melynél fogva a papság tisztje, mint szintén az egyházi hatalom, törvényhozás, és kormányzás a hivők egyetemének lett közsajátja,— és a melynélfogvu az egyházban semminemű oly törvénynek, hatóságnak, intézkedésnek nem lehet helye, melynek jogi alapja nem az illető hivők egyetemének vagy képviseletének akarata vala. S ha ilyesmit magában sem tűr, miként nyugodhatnék meg abban, hogy a legfőbb egyházi hatalmat, a törvényhozást valamely az egyházon kívüli egyén vagy testület, államhatóság vagy Fejedelem gyakorolja.

c) Ellenkezik a magyar protestáns egyház alkotmányának történeti fejlődésével is, melyben az álhatalom ilynemű befolyását vagy törvényhozó hatalmának nyomát a szomorú emlékű üldöztetés korszakában sem találjuk. Az explautiók, resolutiok, s ország- gyűlési végzések egyházunknak csak államjogi létezését és más felekezetekhezi viszonyát szabályozták, hol kedvezőbben, hol súj- tolóbban, de a belszervezkedés és alkotmányozás dolgába nem avatkoztak. Sértetlen hagyták ezt, mint a Géléi Katona Canonok ke- letkeztetésc mutatja, még a vallásunkon lévő Fejedelmek is, kik pedig, mint az egyháznak tagjai és nagy jóltevői inkább magokhoz vehették volna.

d) Ellenkezik végre a magyar protestáns egyház szabadságának alaptörvényeivel is. — Ily alaptörvények a bécsi és linczj békekütetések, me lyek teljes vallásszabadságot aduak a protestáu- soknak, s ennek bármi szin alatti gátoltatását, akadályozását ha-