Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

11-12. füzet

554

A társaságos élőt általánosan érzett szüksége, hatalmas vonzerővel gyűjti ide az ifjúságot, s csoda e, ha eme szállók vendégeinek folyton növekvő száma, már is győzelmi jelül tekinthető a vendéglői élet erkölcsi veszélyei ellen, már a mennyiben legalább e veszélyek a vándor iparos ifjúságra nézve fennforognak.

De hát nem minden fiatal ember kénytelen vándorbotot ragadni, s szállókat keresni föl. Vannak olyanok, kik állandóul otthon tartózkodnak; azok számára alakíttattak az u. n. férfi és ifjúsági egyletek. Itt áll ha valahol, hogy mindjárt a legelején kell kezdeni; vagyis az iskolából kilépett ifjúságnál, mielőtt a korcs- mázás még szokássá válik. A lugaui inasegyletek s bányászok családi estélyei, a drezdai és lipcsei szolgálók egyletei, e társulatok ügyes vezetése, az itt rendezett fölolvpsások, társasjátékok öröménekek, kellemes változatban, felejthetlen vidám órákat szereznek a társasélet örömeit kedvelők számára.

Hogy azonbuD, a társadalom egyetlen osztálya se mondhassa miszerint élvezet, öröm s időtöltésből kimarad, szükségesnek látszik valódi keresztyéu népünnepélyeket rendezni mindazok számára, kik ebben vagy ezekben résztvenni akarnak. Meg kell mutatni, milyen a keresztyén vigasság. Alkalom az afféle népünnepokre: a templomszentelés, a király születésnapja, nemzeti emléknapok, a reformáezió emléknapja stb. s végre a keresztyén örömünnepek. Sikerül-e kicsalni a népet a vendéglők gőzös légköréből, ki az árnyas erdő vagy szabad mező vidám zöld terére, éneket zengeni ott velők, s gyújtó lelkes szavakkal lekötni szivöket, együtt örülni az ömlőkkel: akkor ki ki érzi majd a külömbséget, mely a korcsmák szenynye, bosszantó lármája, s a szabad ég sátora alatt békés együtt örülő szívvel ünnepelt s Istennek tetsző örömnap között van. Németalföld egyik lelkésze, Heldring volt az első, ki — „ad ocuos“ demonstrálta e népünnepek hasznát és társadalmi fontosságát. Példája után a németh Hermansburgbau és Schőnebeck- ben rendeztek hasonló keresztyén ünnepélyeket és pedig sikerrel. A liberalizmus sivár hatalma ugyan az eféle keresztyénszellemü s ártutlan népünnepek iránti érzéket erősen fojtogatta, s a politika háborító zajával kiván eltölteni minden fület, de azért nincs még s nem lehet feledve, hogy mi nem csak e földnek, hanem a menynek is polgárai vagyunk.

Ha vidám ünnép napok közt komoly órák — a magába szállás órái, — s csöndes ünnepi estvék köszöutnek be, jó barát* l'ól kell gondoskodni, ki ez időt kellemesen és hasznosan segítsen tölteni« « a felületes vendéglői trice tracstól visszatartson. Van a