Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

11-12. füzet

526

háborgattatott Volna, ha pedig e tekintetben némelyek visszaéltek volna hatalmukkal, használják a maguk védelmére az 1647-ki törvényeket, melyek büntetést is szabnak a vallás há- borgatóira, ezekre hivatkozva a jogsértőket, idézzék büntető bíróság elibe, most pedig vegyenek részt a közös ügyeket érintő tárgyalásokban.

Ezen kegyelmes feleletet Draskóczi tekintélyes alispán megköszönve kijelenté, hogy közölni fogja az evangélikus rendekkel; mire megjegyzé a herczeg: Ita referant, neam- plius recurrant hue cum instent publica,Imperii Comitia duibusSuämajestasnecessario gebet Interesse. — Erre bogdányi Farkas László, a kanczellárhoz fordulva, magyarul egy két szót váltott vele Draskóczy szavaira vonatkozólag, mit a kiváncsi herczegnek a kanczellár, latin nyelven tolmácsolt, mondván: Agunt gratias Sue majes- tati pro declaratione*quam volunt referrre suis principalibus,et in omnibus ad jussa majestatis cooperari.

A küldöttek, ámbár más értelemben valának szavaik jelentősége felől, mint azokat a kanczellár Szelepcsényi tolmácsolta: mindazonáltal, miután úgy sem értek volna czélt, azt is megbánták miket mondottak, miket észrevevén a herczeg a megjelenésnek következő. szavakkal vetett véget: Ita referant et persvadeant, ut sint capaces suae domi- nationes, neque amplius, sicut etiam spero, hue recurrant, cum seria majestatis voluntas sit, tan- tum deiis, que ad publicam regui tranqillita- tem faciunt, tractare. Prescriptum etiam est ex imperio sua majestati, quod de nullis aliis nego- tiis velint tractare, quam unice de conserva- tione Hungáriáé.

Másnap, junius 12-kén, ezen értesülés föl) tán, az evangélikus rendek uj folyamodványt készítve, ismét zörgetni kívántak a fejedelem ajtaján. Miután azonban értésükre esett, hogy a nádor is — hallomás szerint ellenfeleikkel tartva, őket folyamodványuk kézbesítésében akadályozni akarja, sőt annak végképpen elleiTe szegült, okszerűnek vélték, mielőtt lépést tettek volna, ők megkeresve, felkérni, hogy őket ilyen szorongatott keserves állapotjukban hathatós befolyásával gyámolitani mél- tóztassék. Hiszen — úgy mondának — ő különben is esküvel kötelezett közbenjáró a király és rendek között, és igy szives