Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
$2i tiek ismertetik el. Fájdalom azonban, mivel Nagy-Várad a protestantizmus fészke: a sok vitának a lett vége, hogy Várad, hatalmas határkulcsa az országnak, mivel segítség nem érkezett, hős védője Rácz Jánossal, a porotestánsok virágzó iskolájával együtt elesett. Mondatott továbbá, hogy a gazdag klérus, a nagyszombati és trencsényi jezsuiták, az elefánti pálosok, és más több ilyfélék, egy csapat kisebb s nagyobb főrendü urak, a mi leg botrányosabb, a protestánsokat nem szűnvén meg üldözni, pát- ronátusi jogukra hivatkozva — pedig egy krajczárral sem folytak be jobbágyaik segélyére, sőt filléreiktől is megfosztották — jobbágyaikat, erőszakosan kényszeritették a római egyházba áttérni, mi által, a haza romlására, egy örökös keserű kútfőt nyitottak meg! A kath. rendek, daczára a sérelmek elősorolásának, a királyi előterjesztések pontjait akarták tárgyalni; a protestáns rendek ellenben, Szuhai Márton, abonyi követ, 26 megyei és 24 városi követtel, Nyáry Lajos, és Berényi György evangélikus főurakkal, határozottan sürgették, a linczi békekötés poatjainak érvényre emelését, erősen hangsúlyozván, miszerint nekik becsesebb a lelki szabadság, mint más egyébb anyagi körülmények ; mert csak lelki szabadság mellett lehet lelkesülten küzdeni az ország megmaradása mellett is. A katholikus rendek eljárásukat jogosnak hive, erőszako- lák, hogy a királyi előterjesztéseken kezdődjék az országgyűlés, Nagy-Várad bukásából okulva. A protestánsok, a maguk véleménye mellett maradtak, szemben kiálták a katholikus rendeknek; Nagy-Várad bukásának is az urak okai, ők ennélfogva semmi ügy tárgyalásába nem bocsátkoznak, mig sérelmeik orvosolva nem lesznek, úgy mint szabadságuk békekötésekkel szentesítve van. Tagadjuk — mondá a klérus — hogy atyáinknak jogában állt volna a protestánsok számára templomokat építeni, mely templomokat most már mi visszaszerezve, birtokunkban meg akarunk tartani, jogosan cselekszünk ennélfogva, ha ugyan azon templomok volt híveit vissza téritjük a római egyház számára. Ezzel oly heves vita vette kezdetét, hogy a jelen voltak két ellenséges táborra oszlottak. A protestáns követek megmaradva a maguk véleménye mellett, midőn 23-án a katholikusok a zöld terembe ismét megjelentek volna, az evangélikus rendek közül egy sem jelent meg, hanem panaszaikat magának az uralkodónak adták be, hova ne-
