Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

2

is, mint egy szent kapocs fűződött. Az cvangyéliomi szabadsággal egyesíteni, védeni, oltalmazni a magyar nemzet szabadságát, fejleszteni irodalmát, nyelvét, melyben cl a nemzet, biztosítani, szilárdítani, alkotmányát: ezek és az ezekkel kapcsolatban álló teendők voltak azok, melyekben a magyar protestántizrnus lelkes fér fiai fáradoztak, s melyért vagyonukat, nyugalmukat s ék tűket is feláldozák. Az önzetlen fáradságot megáldotta az igazságos és kegyelmes Isten. A protestántizrnus, mely a magyarság érdekének és fennmaradásának is legkitartóbb s legyőzhetlen és megvesztegethétlen liarczosa volt, mint annyiszor a századok viharaiban, úgy közelebb harmad- fél évtized előtt is diadalt szerzett a magyar nemzet jogainak és szabadságának, s megnyitá a kaput, melyen az önrendelkezés, a lankadást nem ismerő nemzet és haza- szeretet megvalósíthatja századok reményeit, fölépítheti habár még hosszantartó nemes küzdelem után is Magyar- ország jólétének, függetlenségének s teljes szabadságának templomát!

Mig a magyar nemzet a protestantizmus kitartása és szabadság szeretőiének reményei valósulását köszönheti s a maja szabadsága mellett az övéért is küzdött örökre áldhatja: addig a protestantizmus, mint kötelességét teljesített — szerényen félrevonult; jutalomra nem számított ugyan, de várt mégis némi elismerést; várta, hogy a nemzet és haza szabadságának s állami létének oly fontos tényezőjére, mint a protestántizrnus tekintettel lesz, azt ha nem elismerésben, de méltánylásban részesíti. S igy, mert még lesz vihar az égen és földön, kipróbált erejét és hazafiságát, magának biztosítja.

Mióta annyira a mennyire szabad rendelkezése van a nemzetnek, kormányai semmit nem tettek a magyar protestántizmusért. Nem, sőt oda kényszerítők, hogy iskoláit, melyeket többszöri kényszerítésnek engedve a mive- lödés európai színvonalára emelt, nagy részt kivette ápoló