Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

dag', minél többet költ, fogyaszt, annál jobb szolgálatót tesz a nemzetgazdaságnak. Ám ha, — mint ez Berlinben történt, —- egy börze király nagy fénynyel ünnepelt lakodalmán, pusztán szobadiszitésre 10,000 tallér pazaroltatik, s ugyan akkor a lapokban napról-napra öngyilkosságokról olvasunk, mikre a boldogtalanokat a legnagyobb ínség és kétségbeesés hajtotta: nem érezzük e akkor, hogy az efféle fényűzés bűn ; bűn mely- elkeseredést költ fel, s vágyakra izgat? Mérsékelten s okosan élvezett vagyont, jóllétet nem irigyel senki.Tehát: semmi fényűzés és semmi fösvénység! Nem tudom van-e itt szegényeket segélyző és kulduiás elleni egylet? (Kiáltások: van!) Helyes! Egyik-másik gazdag az egylet adakozási ivére 10 vagy 20 márkát jegyez föl, s azt hiszi vagy gondolja, hogy ezzel a szegények iránti minden kötelezettségének eleget tett. Ez gyalázatos fösvénység! Nem elég oda vetni 10 — 20 márkát s azzal úgy vélekedni: semmi közöm többé az emberiség nyomorához. Ha tudnák a gazdagok, mily jól esik az a szegénynek, midőn magától az adakozó nyájas kezétől fogadja az adományt, s mi boldogító az adakozóra, saját kezével enyhíteni a nyomort s hozhatni áldozatot, több történnék e tekintetben, mint a mennyi történik. Nehány év előtt Bázelben az ismert gazdag városban voltam. Ott beszélték előttem, hogy Bázelben sok család fogadást tett, miszerint vagyonát nem növeli tovább. Tisztességesen, de egyszerűen élnek ezek, s a mit a bevétel- vagy kamatokból megtakaríthatnak, közhasznú czélokra, iskolák, egyházak, jótékony-egyletek számára adják. E szigorú önmérséklet s önkénytesen vállalt kötelezettség, sok gazdag előtt utánzandó példa lehetne. Hol egy iparos a munkások és munkásnők egész tömegét gyűjti maga köré, ott a vagyont illető újabb kötelmek állanak elő. Utam közben, egy selyem-gyárost látogattam meg egykor Ereiburgban. Öröm volt a gyárt és jótékony intézeteit szemlélni. A gyáros, mintha attya lett volna az ő népének. A még nem férjezett munkás nők, külön házakban rendes anyai felügyelet alatt laknak. Jó bért kapnak ugyan, de azért a lakás- és ellátásért naponként csak 3o fillérnyi összegocskét fizetnek a többi mint tartalék tőke, később alapítandó háztartásra tétetik takarék-pénztárba. A munkásnők szakaszonként fölmentvék a gyári munkától, s házi munkára alkalmaztatnak, a nélkül, hogy egy fillér kárt szenvednének e miatt. Egyik a konyhában, másik a mosó-teknő mellett a harmadik a ruha foltozó műhelyben tölt egy-egy hetet stb, úgy hogy a melyik