Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
A kinily híjába kereste fel a kantuáriai és yorki érsekeket, más püspökökkel együtt, híjába hivta össze deczemb. 10. 1688. a parlamentet, mert már minden késő volt. Mert a seregnek fővezérei, maga is a dán herczeg György, Graffton her- czeggel, menekülésre vala kénytelen magát határozni, a minthogy, ugyanazon hónap 20-án a királyné Sommerset herczeg társaságában éjjeli 1 órakor, 3 franczia főnemes, 2 olasz udvari hölgygyei, kik a Withál lépcsői alatt rejték el magukat egy bárkán Milord Dorovy Péter segédlete mellett, ki az ifjú her- czeget ölébe fogva tartotta és Madam Powis, Madam Strickland, Madam Labadie, a szoptató dajka, és más jelen voltak kíséretében, következő nap Marget-hez szerencsésen megérkeztek, hol egy franczia hajó szolgálatukra állván, elszállította Francziaországba. A zivatar most a király részéről a legnagyobb tető fokra hágott, a vele tartókkal együtt se enni, se aludni nem lévén ideje Oxbridgébe futott pihenni, hol midőn 21 udvari szolgái regyeli 7 órakor az alvó kamarában keresték volna, csak üres, felvetetlen ágyat találtak. Erre a Lord Major, miután Northumberland herczeget sem találta, az ország főurait összehívta, és sebes futárt küldvén az Oraniai herczeghez, kérvén kérte, hogy minden halogatás nélkül siessen Londonba. És midőn az ide s tova való futkosásban, Skelton is, kit előtte való nap nevezett volna ki a Tours parancsnokának, a bizalmas Milord Lucus oldala mellett mint pásztor nélkül való juh bolyongottak volna, Milord Feverhem, kéz alatt érte- sité a királyt, mondván: csak minél elébb siessen menekülni, mert különben elfogatik. Ali előtt azonban ezen értesítést kapta a fejét vesztett király, Milord Steinnalch-tól azon szomorú hirt vette, hogy serege egy szálig a fegyvert letéve, a helytartónak meghódolt. A király kezét összecsapva, hogy és mint gondolkozott a menekülésre, mint öltözködött át matróz ruhába, mint ült egy darabig az evező legények közzé Veraich herczeggel és Mr. de Labadie-val, másokkal, és mint érkezett halászbárkán Francziaországba, hosszas volna előbeszélni, miután az nem is tartozik a dologhoz, hanem arról, mint most már jorki her- czegnek nevezvén magát, futásában még is élénken megemlékezett, hogy ha a király, egy hatalmas nemzet törvényeivel játszik, csak olyan: mint futó árnyék! Mig a futó király balsorsával küzködött volna: addig a
