Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2-3. füzet

■'GO

tárgya legyen, — s örökbe kérdésbe jöhessen : ez okáért. Isten ezt apostoli bizonyságtétellel látta el, vagy ruházta ■fel. Férfiak lőnek választva, kik követték Krisztust a naptól fogva, mikor az előhírnök Jézust nekik kijelölte, vagy bemutatta a Jordán partjain, mindaddig, 'mígnem e földet elhagyta. E férfiak vele voltak tanítói tiszte minden idejében, minden órájában. Látták öt halmokon, a galileai tó partjain, nyilvános helyeken, vagy a jeruzsá- lerrii templomban ép úgy, mint Betánia magános kertéiben, Cezárea terein és Sidon tartományában. Hallották, mikor a nép előtt nyilvánosan beszédeket tartott, vagy külön-külön velők magukkal beszélgetett. Ott voltak, mikor a sokaság neki hozsánnát kiáltott; ott voltak akkor is, mikor a nép halált orditó kiáltozásaival közelgő szenvedéseit jelezte. Szemlélték Öt, azon fényében, mikor a hegyen átváltozott; nemkülönben a Getsemánéban a halállal való iszonyú küzdelmei között is. Látták, mint tűrte az áruló csókját s a gonosztevők által miként hurczol- tatott el ? . . . Egyik köziilök távolról követte — s háromszor megtagadta ! . . . Egy másik kivégeztetésénél is jelen volt, — s magára vállalta édes anyjának, mint egy szent örökségnek gondozását. Majd mindezek tanúi voltak föltámadásának: mit, bár nem akartak elhinni — mégis hittek! Látták, hallották övéivel társalkodói. A feltámadott szájából hallották s gyűjtötték össze azon beszédeket, melyek tehát nem koholmányok. Péter és Tamás vele két fenséges párbeszédet folytattak. Tamás sebeibe dugta ujjait — mert, csak akkor akart hinni . . . mikor látott! Elkísérték az olajfák hegyéig. Ajkairól fogadták a rendeletet, hogy menjenek el a világot meghódítani — se rendelethez képest ők el is mentek. Felfogják-e immár önök testvérek! az apostol- ság értelmét és jelentőségét? Valóban, ha volt valaha idő, mikor erre szükség volt: bizonyára a jelen idő ilyen. Mire czélzottak, tényleg ma is mire czéloznak a mai