Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2-3. füzet

54

egyik után, — mely összejövetelek, vagy találkozások azon véres útnak, melynek végpontját a kereszt képezte, csak egyes kínos állomásai valának, — elhagyta Jézus tanítványait, — felment a hegyre s ott, kelet csillagos ege alatt, az éj hosszú néma óráiban, Istennel társalkodóit. Majd virradtakor, tizenkét férfit választott követői közül, s ezeket apostolaivá tette. Tizenkettőt választott közülök, hogy ez által jelezze azt, hogy e férfiak feladata lesz elmenni mindenfelé, hogy a földön Istennek igaz népet képezzenek; megteremtsék a lelki Izráelt, melynek az első csak árnyéka volt; választott szegényeket, tanulatlanokat, gyengéket oly czélból, hogy ez által előre jelezze azt is, hogy azon erő, melylyel ezeknek a világot le kellett gyözniök, nem tölök jött, hanem a mennyből szállt alá; de meg azért is, hogy az egyház, mely a vad eröveli visszaélések és csalásoknak, az erőszak és az emberi tudomány gúnyos megvetéseinek annyiszor volt zsákmányul kidobva, mindenkor erőt nyerhessen, visszagondolva arra, minő dicsteljes alacsonyság és hősies aláza. tosság volt kezdete?! Miután összegyűjtötte ezen ismeretlen férfiakat Galilea népéből, ezeket tette a világ lelki tanítóivá, és mozdíthatatlan sarkköveivé azon épületnek, mely hivatva van a századok viharaival megküzdeni.

íme! ez amaz apostoli intézmény, minek értelmét és czélját, önökkel együtt tanulmányozni szándékozom. Nekem úgy tetszik, hogy a jelen alkalommal, melyre az egyház annyi szolgái összegyűltek, semmi más tárgy nem illik úgy, mint az: hogy foglalatoskodjunk azon ügy- és érdekekkel, miket megvédeni hivatva vagyunk. Emelkedjünk fel hát egy kevés ideig, — s helyezzük magunkat a jelen idő vitás tárgyai fölé; szálljunk vissza a történelem azon pontjára, mikor Isten országának megalapítói legfelsőbb elhivatásukat vették, — s igyekezzünk tudomására jutni annak, hogy a Jézus miért ala-