Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
0 í o élezel; sa ki a jövő élői reményét is csak kegyelemből engedi meg: azzal nem lehet komolyan beszélni. De Gusztiba? normst disputandum. A mi „Sárospataki Lapok" szerkesztőjének azon megjegyzését illeti, hogy Schenkel nem lépett vissza tanári állásútól : ebben teljesen igaza van. Ív ég olvastuk mi azokat a dolgokat s most nem volt módunkban uta/ínézni. Az igazság az, hogy Schenkel heterodox nézetei a délnémetországi lelkészeket demonstrativ ellenhatásra bírták, a minek egyik bizonyítéka az lett, hogy a következő évben, a tbeologusok száma Ileidelbergben annyira megfogyott, hogy majd nem több volt a tanár mint a tanítvány. Nekünk nincs, Mitrovics barátunknak kezeiigyében van a Heidelberg! schema- tiznms s megnézheti. Ez idő szerint, midőn a magyar protestánssá g figyelme más felé fordul, nálunk sem lehet mást várhatni, minthogy a szülék, kik nagyrészt lelkészek és tanítók, — gyermekeiket nem küldik olyan tanár hallgatására, ki az ifjú szivéből a kér. hitnek gyökér szálait kitépi, a ki oly magyarázatot ád a Krisztusról, 1 ogy Lázárral előre megeggyezett arra nézve, hogy majd akkor keljen fel mikor mondja, a ki e szeriut a keresztyén egyház alapját a Megváltó és Idvezitő Jézus Krisztust mint egy csalót mutatja fel tanítványainak. A mi a Nagy G. álláspontját illeti, ismételten kimondjuk, azon nézetünket, hogy a magyar protestáns egyház mint élő intézmény, alaptanainak félforgatását az önfentartási kötelesség legnagyobb megsértése nélkül el nem nézheti. Nem, mert az oly protestantizmus, mely az alaptanok ellen is protestástálna midőn a protestálást megengedné: kénytelen lenne az egész pozitív kéresz- tyénség ellen ptutestálni, mint ezt Strauss Dávid tette, ki mint Nagy Gusztáv, a keresztyénség köréből magamagát exeoimiuikálta. Az egész feltámadás ellenes harezra nézve röviden még any- nyit jegyzőnk meg, bogy a Krisztus vízió szerit feltámadásáról bizonyára Tamás nem fog tudni semmit; sem az Emausba menő tanítványok, sem a világ megtérítésére kiküldött tanítványok (Ján. 20. 21 — 24.) kikre reá lebellt adván nekik a Szent lelket, sem a tiberiasi halászok, sem Péter (Ján. 21. 15 — 22.) midőn küldetését fogadta. A bibliai feltámadott Krisztus nem vízió hanem élő és érzékelhető, látható tapintható és hallható lény. Csak is az ily Krisztus lehet legszentebb tulvilági reményeinknek biztosítéka, s teljes diadal a halál felett, mely a bűnnek zsoldja ; diadalom inelv meggyőzte a világot s megszerzi nekünk az idvességet és örök életet! Az Ur kegyelme legyen mindnyájunkkal! CZ ÉLD EU MÁKTON. T
