Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

12. füzet

császárhoz; történelmi elő- és utó pillantást vetvén a habsburg- házi uralkodók oda irányzott törekvéseire, hogy Magyarország trónját maguknak megszerezzék. Sajnálattal jelentik ugyan ki a bírálók, hogy a pályatéren csak egy versenyző jelent meg, de azt aztán egész megelégedéssel mondják ki győztesnek, mert a kérdésnek alapos felfogása, a tárgynak minden oldalról meg. világítása s a pontos és soha nem ingadozó logikai rend, a szabatos és folyékony előadás, mind a szorgalomról, mind a képességről oly mértékben tesznek bizonyságot, hogy az ez utón előállított mű az ez osztályban várható jelességnek minden tulajdonságaival bir s annak mértékét megüti. A jeligés levél szerint a szerző Nagy Sándor.

Jelentésemnek egyik örvendetes részlete volt mindenkor az, a melyben azokról emlékeztem meg, a kik, hogy e tanoda a maga feladatának megfelelhessen, anyagi áldozatokat hoztak a tudományos képzés oltárára. A lefolyt évben is jegyezhettek fel ilyeket.

Az alapítványi tőkék osztálya 200 írttal gyarapodott, melyet néhai Bodnár Gábor ur, felsőszabolcsi esperes, hagyományozott volt s a mely összeg özvegyének elhunytéval ez évben lett a tömegből folyóvá téve.

Tanulóink évenkénti segélyezéséhez 1 e g á c z i ó utján a következő szentegyházak járultak ünnepi adományaikkal; M.-Sziget, N.-Szőllős, leeső, Iluszt, Visk, Apa, T.-Ujhely, Máty- falva, Udvari, Sz.-Márton, Arany os-Medgyes, Gyula, Tamás- Váralja, Bene, Csetfalva, Oroszi, összesen 16-an, a melyek, 939 frtot és 30 krt adakoztak a körökben sz. szolgálatok teljesítése véget megjelent i4 felsőbb és 6 alsóbb osztályú növendékeinknek. Isten áldja meg e nemes sziveket, kik felfogva egyfelől azt, mily sanyarúak a napok, melyeket élünk, másfelől, hogy protestáns egyházunk csak az értelmi erők száma által tarthatja fenn magát, nem kétkedtek s nem vonogatták magukat a kevésből is szakitani, ha keveset is, hogy a czél, mely az intenzív erő gyarapítása, eléressék.

Szorgalmi jutalmakról is gondoskodtak a nevelés ügy barátai, hogy azok mintegy emlékeztessék az ifjú nemzedék jelesbjeit és kevésbbé jeleseit arra, miszerint az elismerés nem marad el a munkától, a hol az megvan érdemelve. Vá- rady Gáborné, Várady Lajosné és Szilágyi Istvánná úrnők most is megemlékeztek fiainkról; a kikhez Urányi Imre, Kutka Kálmán, Kubek Elek, Horváth Menyhért, Várady Gábor, Szilágyi ÍTIOT. EGY 11. ÉS ISK. ÜGYELŐ. 36