Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
.518 netleriség mag vat, hanem mindenkor és mindenütt csak a békesség és szeretetét. Mi soha és sehol sem támadtunk, hanem mindenkor és mindenütt csak véd tünk és oltalmaztunk. Mi soha és sehol sem rontottunk, hanem mindenütt építettünk. Mi kezdettől fogva mondhattuk gva- riusitóinknak: Miért gondoltok oly gonoszt a ti sziveitekben? Es ma, 50 éves munka után nyugodtan vallhatjuk: Gyümölcseinkről ismerjetek meg minket ! Saját egyházunkban akadtak félénk építők, kik e követ semmibe sem vették. Némelyek kétkedtek azon, vájjon épitettiink-e alapjára azon hitnek, melynek, szegletköve a Jézus Krisztus; de a Gusztáv-Adolf-egylet jókor és világosan vallotta : hogy csupán az evangyéliom és az azokra épitett reformátor’: hitvallások alapján képes és akar fenn állani. — Némelyek úgy vélekedtek: ti a népnek csak köveket nyujtatok kenyér helyett; mit használnak annak a számokra általatok emelt templomok, iskolák és paplakok, ha egyszersmind lelkileg is nem építitek a tiszta tanítás által? Azonban, mikor mi-az ige és szentség számára szentélyt épitiik, melyben ez méltóan lakozhatik és dicsőittetik ezek számára egyúttal a szivekhez vezető utat egyengetünk. Mert mikép higyjeuek, ha nem hallgatnak? Ellenkezőleg, működésünk elleneit, egyházunkon kiviil és belől azokat, kik attól félnek és azokat, kik azt megvetik, ma 50 éves történetünk alapján bízvást emlékeztethetjük Gamaliel szavára: Ha ez a tanács vagy ez a munka emberektől való, el fog veszni, ha Istentől való, meg nem állíthatjátok ! Miért mondjuk ezt ina? Nem a mi dicsőségünk, nem emberek dicsérete, hanem Istennek dicsőítéséért. Neki adunk hálát, hogy részünkre állt, a miképen mi is az Ö részére állottunk. Ót dicsérjük, hogy nagy dolgokat cselekedett javunkva kérelmünkön és értelmünkön, reményünkön és várakozásunkon, érdemünkön és várakozásul:-
