Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

ban az evang. főegy háztanácshoz fordult, melyben a fűegyháztanácsot egy kiküldött végett kereste meg, ki az előállott viszályokat a helyszínén vizsgálja meg. E beadványra a határozat szeptember elején érkezet: meg és a bécsi főegyháztanács az ügyet törvényesen befejezte.

— Bajorország. A müncheni akadémia nagyszámú hallgatóságának legmagasb érdeklődését felköltő, szellemteljes beszéd „Róma városának Németországhoz való viszonyairól a középkorban,“ melyet az akadémia elnöke, államtanácsos, szer- zetesapát, Dr. Döllinger f. é. julius 27-én a bajor akadémia ünnepélyes ülésében, II. Lajos király születésnapja előünne- pélyén tartott, azon gondolatot fejtette ki egy történelmi értekezésben, hogy a római udvar különös megvetéssel bánt Németországgal eleitől fogva. Megérdemli e beszéd azon helye, melyben az ultramontán sajtó, az ősz tudósnak a protestáns t á borba való átlépését, határozottan befejezettnek tekinti a maga nagy fájdalmára, — e folyóirat lapjain is ismertetve legyen. „Reáni nézve — ezt mondja Dr. Döllinger a reformá- czióra Való vonatkozással — „kénytelen vagy ok megvallani, életem hosszú idején keresztül egy megérthetetlen tr lány s gyász és fájdalom tárgya volt az, a mi Németországban lőttől 1 552-ig magát előadta. Csak a szakadás eredményét láttam, csak azt a tényt láttam, hogy a nemzetnek mint egy éles kard által kétfelé hasított kétrésze, örökös czivódásra kárhoztatva, folyton folyvást, mint ellenség állott egymás ellenében. Mióta én Németországban Róma történetét és a középkort pontosabban nyomoztam és szemléltem és a mióta a legutóbbi évek eseményei tanulmányaim eredményét annyira megvilá- gositották és megerősittették hiszem, hogy a mit az előtt talány- szerűnek találtam, azt is megértettem és imádom a gondviselés utait, melynek mindeneket kormányozó kezében a német nemzet egy oly eszköz, oly edény az Isten házában, mely teljességgel nem nemtelen, hanem nemes és dicső. De Róma, most azzá lett a mi i4oo év ólta többé nem vala, az egyesült olasz királyságnak fővárosa, és egyszersmind egyházi központ mint a pápa lakhelye. Két lélek lakik most keblemben, — így kénytelen most Róma. szelleme beszélni — két ellenséges egymás elleni elkeseredett gyülölségben és czivakodásban lángoló lélek. Úgy látszik, hogy nem élhetnek egymással együtt és egymástól nem messze, Vatikán cs yuirinal olyan, mint két ellenséges vár egy város határában. De e mellett halad