Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

Levetkőzött szentség,

Nem lehet itt mentség.

1. L nugydühösségben vájjon mikor lesz vég? Szen.'lmes szép hazánk, hogy minden felől ég Lutheri reménység Síkámló mint ;t jég.

5. E szomorú sorsban vájjon téged ki szán? Környező orczáju ó kevés mngyur-száin ! Ostorom rád hozam, így szól isteni szám ;

Mert nem tértél hozzám.

U. Külső ellenséged néked török, s tatár,

Van nyilván belső is, ó uram, mely nagy kiír Oda vagyunk immár,

Isten ha ki nem zár,

Lelked csak készítsd bár.

7. Bátoritlak csak vedd. Pogány ellen téged Eredetit értsed előmentit nézzed,

Köuyezve szemléljed,

Vértül im, mint élled,

A állását s ne tedd.

8. Sem, Cilám, Jáfet voltak fiai Noénak,

Mizraim uratok ti török pogányok,

A Clním ennek atyjuk,

Gomor ti társatok,

O szegény magyarok.

9. Szaraczénusoknak mondjátok magatok,

Mintha Sára volna ti nemes anyátok :

De ti fattyuk vagytok,

O ti pogány latrok,

Agárhoz tartsatok Gén. 16. 2.

10. írd fel ezt elmédbe: a törvénytelen ágy,

Jó szerencséseket e világon nem hágy Azért akárki vagy Ebben nékem ne adj.

11. Boldizsár királynak éltében Dániel,

Szörnyű álmot láta, kinn is csak mind dűl el; De hamar még kél fel,

Vagyon dolga éjjel,

Oroszlán s medvével,

12. Oroszlán az egyik, igen erős állat;