Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

461

Nankinban, Smithers amerikai consul tapintatos eljárása

megszüntető végre a mandarinok és presbyterian hittérítők között nyolcz év óta folyó viszályt. A hittérítők az elvesztett földbirtok helyébe, nagyobbat s kedvezőbb fekvésüt nyertek. Ez alkalommal, Kiangfu, a tartomány alkirálya, rendeletet bocsátott ki, a mely szerint a hittérítők, — ép úgy mint a bennszülöttek, bárhol vehetnek és bírhatnak földet.

— Japan. Kijotoban február havában, nagy keresztyén gyűlés tartatott a nagy színház e czélra átadott helyiségében.

Takahasiban egy előkelő kereskedő, megszüntette kereskedésében a pálinkamérést, s hírlapokban nyilatkoztatta ki, hogy ezentúl vasárnaponként zárva lesz üzlete.

Az angol keresztyen hittérítők az utóbbi években 44 gyermeket és 55 felnőttet kereszteltek meg. Utóbbiak közt volt egy sintó pap s több előkelő férfi.

A „Dsidsi Simpo“ czimü japáni lap közelebb igy ir: a hit dolgával nem törődünk, de a politika szempontjából óhajtanok megvédni sőt megerősíteni, a budhista nemzeti vallást a behatoló keresztyénség ellen. Fájdalom azonban, papjaink any- nyira rabjai a kapzsiságnak, a testi vágyaknak s más egyébb bűnöknek, hogy kevés reményünk maradt a budhismus újraéledéséhez.

— India. Guyton baptista hittérítő írja Delhiből: bárhova forduljon a keresztyén hitszónok, számos és figyelmes hallgatókra talál mindenütt, kik türelemmel s áhitatlal lesik a szót a beszélő ajakéról. Nem rég egy kereskedővel körutat tettem. Egy napon, reggeli négy órától, esteli hat óráig, csaknem szünet nélkül talpon valánk, s egészen kimerülve nyugodni készültünk már, midőn egy szomszédos község lakói seregestől tódultak hozzánk, küldetésünket meghallgatni. Elfeledtük hogy' fáradtak vagyunk, s hirdettük előttük az igét a megváltóról. Csaknem három óra volt éjfél után, midőn rövid álomra hajthattuk fejünket. Ébredéskor mintegy 5oo-an vártak reánk, hogy az „örömhírt“ még egyszer hallhassák. Csöndesen hallgatták a hirdetett igéket, s további utunkban mintegy másfél óra járásnyira kisértek. Egy csatorna partján, árnyas fák alatt, elvállásunk előtt, búcsúbeszédet tartottunk hozzájuk, s itn egyszerre heten léptek elő, hogy önként szabadon tegyenek vallomást az ldvezitöben vetett hitükről. Efféle példák nagy ritkán fordulnak elő.

Midőn a katonai lázadást követő évben (1858) Smith hit