Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

459 Mint a Nursery, úgy a Northumberland house is valódi otthon, hol a testet s lelket egyiránt illető szeretet gazdag ápo­lásban s éber gondosságban nincs hiány. .Szellős barátságos lak és hálószobák, világos tágas mű és tantermek vannak itt, föl­szerelve mindazzal, a mi a nyomorék gyönge testének künye- bülést adhat, szellemét képezheti, a rend és szép iránti érzékét ébren tartja. A tanköteleseket, képzett tanítók oktatják; közben házi isteni tisztelet is rendeztetek valamely lelkész — mint az intézet egyik tanácsosa által — külön, azok számára, kik temp­lomba járni nem képesek. A home ünnepi csendjét kellemesen töri meg olykor egy-egy résztvevő barát látogatása. Minden évszak hoz örömöt. A meleg napfény évenként hoz egy-egy emberbarátot, ki a nyomorékok számára kedves és sokáig em­legetett ünnepélyt rendez birtokán. Egyébként, van alkalmuk elég e szegény bénáknak élvezni a szabad természetet, s ha ekkor kiindul vidám nap.súgaras időben a nyomorék karaván, a különös processió láttán sok szemlélő szive indul meg, mely előbb talán még érzéketlen vala az emberi nyomor gondo­latára. Az otthonnak van kertecskéje is, hol minden kertészkedni képes nyomoréknak van egy-egy virágágyacskája, melyet maga müvei, maga gondoz, melyben ő maga ápolgatja a baráti ke­zektől ajándékul kapott virágokat. Az Otthonnak van egy csi­nos nyárilaka is Bognorban a tenger mellett, mely kiváló elő­nyöket nyújt a mirigy mell vagy idegbajokban szenvedőknek. Egy-egy keresztyén ünnepeken itt jönnek össze az intézet nö­vendékei ápolói és barátai. Ez intézetek hasznos volta, kétségtelen. A szegények közt is legszegényebbek, nem érzik itt ama mellőztetést, azt a meg­gondolatlan durván sebző gúnyt, mit a világ a nyomorékkal éreztet. Megmaradt erejüket s képességüket — mely itt fejlés­nek indult — értékesíthetik, s ez által megszabadulnak a két­ségbeesés- és csüggedéstől. Egymást látva megszokják aprán­ként bénaságukat, s kibékülnek helyzetükkel. A szenvedőkön leginkább uralkodó önzés helyébe, lassan-lassan a kölcsönös rokonszenv és szánalom érzete lép, tűrni s önmagukat meg­győzni tanulnak meg, mire az életben később oly nagy szük­ségük van. Isten igéje erősiti szilárdítja itt meg sziveiket, s megszerzik leiköknek az Isten akaratán való gyermeki meg­nyugvást.

Next

/
Thumbnails
Contents