Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
10-11. füzet
434 val, ezen alapból indul ki: maradj velünk, mert mi m á r beesteledénk, és a nap el hanyatlott. Béméne azért, hogy ő vele maradna. Magát ezen szöveget vévé föltételül, következőleg állítja fel beszéde vázlatát: I. Maradjon velünk az Ur, — ezen kérdést foglalják magokba ezen igék. De ha ezt mondjuk „maradj velünk“, — ez inár feltételezi, hogy az Ur velünk van és velünk volt. Ez az eset ti reátok ha tekintek: a) a ti házassági életeteket, b) házatokat, c) házatok javait: a becsületet, jó barátokat, d) a vallást mint vezérteket. Mindezek azt bizonyítják, hogy az Ur volt veletek. II. Most azért azt kérjétek: maradj velünk. Reátok nézve még nem érkezett el az estve, Isten erőt adott, de hanyatlik éltetek napja, azért mit kérhetnétek inkább mint : maradj velünk Uram, kegyelmeddel, igéddel, örök világosságoddal. III. Az Ur meghallgatta tanítványait velők maradt, — igy fog ti veletek is maradni mindörökké. ■Scipio, arloseni lelkész, egy herczegi pár esketésekor, következő alapon tart beszédet: és monda Ruth: „ne kérj en- gemet, hogy elhagyjalak téged, avvagy elmenjek tőled. Mert a hova menendesz, oda megyek, és valahol lakandasz, ott lakom ; a te néped, az én népem, és a te Istened az én Istenem. A hol meghalándasz, ott halok meg, és ott temettetem el; igy cselekedjék az Ur és ezt mivelje velem, ha az egy halál nem választ engemet el tőled!“ A szöveget véve főtételül következőleg oszt: I. A hova menendesz oda megyek, és valahol lakandasz ott lakom. A szöveg ezen részét a menyasszonyra alkalmazza, kinek el kellett hagyni szülőföldét és szüleit. II- A te néped az én népem. Más tartományba kellett költözni a menyasszonynak. III. A te Istened az én Istenem. E nélkül nincs boldogság. Mily szépen lehetne e szöveget alkalmazni, egy nem saját egyházából nősülő lelkész esküvőjén ! Álljon még itt nehány alkalmas szentirási hely : I. Mózes XXVIII. 16. 17. - I. Mózes XXXII. 26. - I. Király III. <j. — Zsoltár CXXXYI. 1. — Zsoltár LI. 12. — Mikeas VI. 8. Máté XIX. 3 — 12. — I. Péter III. 8. — I. János II. 28. 2. Érdeket kölcsönöz a beszédnek azon viszony kiemelése, melyben van az illető az esketendő bárhoz. Szoboszlai, például, midőn egy rokonát esketi igy kezdi beszédét: „Kettős minőségben állok itt veletek szemben, mint még soha nem állottam szemben jegyesekkel. Állok itt hivatali kötelességből mint egyházi szolga, teljesítendő irányo-
