Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
10-11. füzet
bízta a vallás és közoktatási minisztert, hogy az illőtök által tett észrevételeket velünk közölje. így született, meg hosszabb idöjártával ezen legfelsőbb kegyelmes leirat, melyet a magas minisztérium, a zsinati elnökségnek megkiildvén, egyúttal a hivatalos lapban tett közzé, hogy módot nyújtson a zsinati tagoknak a tett észrevételek felett gondolkozhatni s az azok felett hozandó határozatokat érlelni. A minisztériumoknak, ezen minden kétségen felüllálló loyalis eljárása, biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a netaláni jogos észrevételeinket kellően méltányolni fogja és hogy alkotott törvényeink óhajtott szentesítése, hova hamarább megadatni szándékoztatok. Ezt annyival inkább várhatjuk, miután a leirat munkálkodásunkat általában örömmel üdvözli, és az öt super- intendenezia egyöntetű egyházi törvények által történendő egyesülését, — az egyetemes konventnek, az egyházalkotmányba való beilesztését, — a törvénykezés rendezését s a harmadik felebbviteli fokszervezést, valamint az egyete- tnes egyházi közalap megteremtésére czélzó határozatokat, — szóval a Zsinat főfeladatait illető részeket olyanoknak mondja, melyek szentesítésére nézve semmi nehézség sem forog fen. Munkálatunk iskolaügyi legnagyobb szorgalommal kidolgozott része, nem fogadtatik ugyan el, de nem is utasittatik vissza, hanem annak szentesítését akkoráig kívánják függőben tartani, inig a legközelebb alkotandó országos közép és felsőbb iskolai törvény létrejővén, autonom iskola rendezésünket az J 7U0 — 1. törvény értelmében ahhoz alkalmazhatjuk. A tett észrevételek között, igen is vannak több elvi jelentőségűek, de ezek elő sorolása nem feladatom, és meggyőződésem szerint mind olyanok, hogy kölcsönös jóakarat mellett kiegyenlíthetők. Általában, ha nekünk érdekünkben áll egyházunkat
