Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
381 Bölcs beszéded vigasztalt. Erőd dolgom segítette Készséged híven nevelte És mindenütt magasztalt. Mindezekért ditséreted Jó hired s emlékezeted Örökké fenn maradjon. Reád az Urnák áldása Kegyelme s vigasztalása Bő mértékben áradjon. * >? Ht Már ti hozzátok térülnek Bátor fogynak, nagyon hülnek Én hervadt ajakaim, Isten nyájának Pásztori Tanítói és doctori Kedves tisztitársaim. A mig veletek lehettem Híven tisztemet követtem Ti magatok tudjátok Az Isten nyájának gondját Az Ekklesiának dolgát Immár bízom reátok. Azért kérlek vigyázatok, Minthogy erre hivattatok Az Ur örökségére. Elogy ne jusson a drága kincs Melynél sehol drágább jó nincs Végső veszedelmére. Az Ur pedig a mennyégből Az ő királyi székéből Küldjön várt segedelmet, Elnyomorodott népének Erejével szent kezének Addjon már győzedelmet. Közelebb fordulok hozzád Mert vagyon nagy gondom reád, Istennek öröksége! Körösi sz. gyülekezet Kiben szivem örvendezett S volt fejem ékessége Harmincz esztendőktől fogva Téged te kezednél fogva A jóban vezettelek. Az igazságnak mezején Az hegyek s halmok tetején Hiven legeltettelek. És mikor erőtlenségem
