Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. füzet

363 egy követséget küldeni Erzsébethez, biztosan reményeivé, hogy Pólus bibornok érsek, ki a küldöttséget fogja vezetni, magas értelme, nagy befolyása, rokonsága, és ismeretes ékes szónok­latával, czélt érvén, Erzsébethet a római vallásra fogja téríteni, ki is következő párbeszédet folytatta Erzsébettel: Pólus bibornok érsek : Nagyságos kisasszony! Meg nem foghatom, hogy oly herczegnő, mint kegyed, ki oly sok termé­szeti erényt öröklött, és oly sok szép ismerete van, mind a tudományok mezején, mind az emberek ismerete világában, mégis mind ezeket nem akarja alkalmazni a lélek idvességére, a mi pedig minden tudományok közt a legfontosabb. Miért tehát kegyed oly vakságig elfogult az Isten irányában, ki kegyednek oly sok becses tulajdonokat adott?! Mert ámbár magas szellemének élénksége, jó indulatinak, gondolatinak kedves képessége, éles előre való látása, tudományos ismere­teinek beható, fényes világossága, a nyelvek ismerete, a leg­alaposabb gondolkozás mód, és más egyébb bámulásra méltó anyagi és szellemi tulajdonok, melyek e világon senki másban nincsenek meg, mind együtt vannak nagyságodban, csak egye­dül, mégis a vallás világosságában akar maradni setétségben, eldobva magától a szentségre vezető oktatást, mely egyedül kedves Isten előtt, ki pedig egyedül ebben gyönyörködik, mi megtetszik sz. Pál eme szavaiból: a világ bölcsesége, bolond­ság Isten előtt. A világ bölcsészete, csak egy plántának ből- csesége, mely hirtelen elszárad, mint elolvad a jégre irt betű, az első napsugár lövellésével; a mi pedig az Istentől, mint a vallás világosságától származik, meg marad mind örökké. Erzsébeth: Én mind vallom azt Mylord! a mit most ne­kem mondott, és örömest akarom, hogy azok értelmemmel megegyezzenek, véleményemben megerősítve, akarom ennél, fogva hinni, hogy nagy szorgalom, munka és fáradság által lehet a lélekre hatni, melyek minket körül ölelve, kedvessé tehetik az életet, látva a sok drága czifrázatot, mely érzelme­inknek hizeleg. De a mi a lélek idvességét, a vallást érdekli, azt tartom mint Jakab Apostol tanítja: Minden jó adomáuy az ég­ből származik, a világosság atyjától. Nem áll az mi rajtnnk. mit vésett be Isten szivünkbe, és mitől akar megszabadítani, különben akaratunk szabadsága, és mind az, mi a világi dol­gokra tartozik, az ég kegyelméből történik. Igen szépen mondja sz. Pál apostol : Nehéz az ösztön ellen rugódozni. Ha mi csak az emberek tanácsát követnénk, magunkat azok véleményéhez

Next

/
Thumbnails
Contents