Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

272

ból, ele a lélek legszentebb meggyőződéséből. A tern [»lomban az evangyéliotni hit s az ezt elevenítő szeretet; a templomon kívül az evangyéliomi szent élet, a magyar protestáns egyház, virágzóbbá tételének törekvése s szabadságának megtartása; az iskola, mint az egy- ház veteményes kertje, mint az egyház és nemzet jövendőjének erkölcsi melegágya: volt a két dicsőült férfiú lelkének kiváló gondja, szeretete. Ok nemcsak saját körükben, de többekre, az összes magyar protestáns egyházra kiható fáradhatatlanságnak önmagából támadó sze- rény, de igazi fényében tündököltek. Megszűnt s kialudt-e az ö fenyőknek ragyogása? Megsemmisült-e az a hivő és fáradhatatlan lélek, mely őket szent munkájokban vezérelte s törekvésüket áldással koszoruzta? Oh az nem leheti Az emberi élet bezáródik a sírnál, nyugalomra tér a mi benne omlatag volt, de a példa, a nemes pályafutás fénye az élők közt vissza maradt, a lélek pedig követi égi útját, megyen ahhoz, a kiben hitt a földi küzdelmek között, a ki a feltámadás és élet volt, s az marad mindörökké !

Elköltözött két érdemes társ, kik nekünk is csekély munkálkodásunkban buzditóink segítőink voltatok! legyetek áldottak a földben, a mennyben s hitteljes példátok fényének köztünk való ragyogásában ! Isten veletek 1

Báró Radvánszky Antal.

Egy hosszú idő tartamig fénylett élet tűnt le a fe- ledhetlen emlékű Radvánszky Antalban, az ág. hitv. evangyéliomi magyar egyház egyetemes felügyelőjében. Az idveziilt mint kegyes ősök méltó utóda, kora ifjúságától az élet késő végéig az egyháznak kitűnő férfia volt, annyira, hogy a korabeliek közül, öt az egyház iránt való szeretetben s jövendőjének biztositni akarásában senki nem múlta felül.

Nemes példaadó fényes alak, a milyenek voltak az