Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

s íme, midőn a magy. ]>rot. egyház zömének intelligentiája kúp - viseletű együtt van, midőn látja, hogy a. küldöttségek által egybeállilva, az elhatározásig megvilágitva immár az ügy s hogy a néma gyermekik nem értő anya mostoha intentiókra sarkaltatok; az együtt le,vő rét', egyház, mégosak a fölött sem tanácskozik, hogy „quid tacturi“ de még a fölött sem, hogy ..quid c.oiisilii,- holott, mellette a jog, a positiv törvény, a gyakorlat, a salus rei puhlieae." Deák és Klauzál nyilatkozatai liS48-l»ól, Ghiyzy és társai kiildöttségi véleménye 1870-ből.

Ghiczy K. jelentett, véleménye:

„Nem hagyható figyelem nélkül, azon igen fontos körülmény, hogy akkor, a midőn az egyházi javadalmak részére királyaink által az állami javakból, a legtöbb alapítvány tétetett, az országnak minden lakossal’ ugyanazon egy vallást követték s igy ezen alapítványok, az akkori idők körülményei szerint s fogalmai szempontjából, akkoron csakugyan az ország összes lakossainak javára tétettettek: idő jártával azonban, ezen viszony megváltozott, az ország lakossainak nagy része nem tartozik azon hitfelekezethez, mely különféle történelmi tényezők összeműküdése folytán az említett alapítványok birtokában maradt s ezen alapítványok most már kizárólag az ország lakossal csak egy részének előnyére szolgálnak.

Ez állapot sem az igazsággal, sem a méltányossággal nem egyeztethető meg. melyek egyiránt követelik, hogy a nemzet közös tulajdonából, az összes nemzet közös javára tett alapítványoknak jótéteményében az összes nemzet részesittesék, mert az élet, az állam az élőkért, a jövő nemzedékért, nem a megholtakért van; azt állítani, hogy az alapítványok akkor is, ha czéljaiknak többé meg nem felelnek, ha az állam üsszérdckével nyilván ellenkeznek, - fentartandók, oly túlzás, mely az élőket fosztja meg jogaiktól, a megholtak kedvéért, az államkormányát századok óta elhunyt egyének akaratának rabszolgájává teszi, s azt eredményezi, hogy oly intézmények és intézkedések által, melyek egészen más viszonyok szempontjából, egy régen elmúlt korban tétettek, a lényegesen változott viszonyok közt élő jelen nemzedék érdekei, esetleg az ország fennállása s jóléte is veszélyeztethessenek.

A kárt, a hátrányt, az igaztalanságot, melyet az ország lakosságának egyrésze, ilyképpen szenved, megszüntetni: az államnak kötelessége s igy joga is; s e tekintet újabb indoka annak, hogy az ország lakosai eddigelé csupán egyrészéuek kizárólagos