Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

263 5. §-a szintén az t868. T.III. t. ez. egy-egy rendelkezésének megszegésére megállapított büntetés iránt intézkedik; tekintve továbbá, hogy az utóbb idézett törvényezikkben azon föltételek és formaságok megállapítása után, melyek sze­rint az egyik keresztény vallásfelekezetből más felekezetbe át­térni akaró egyén felveendő, a 12. §. határozottan rendeli : hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk az atyjuknak s a lányok az anyjuknak vallását követik, az ezzel ellenkező bármely szerződést, téritvényt vagy ren­delkezést érvénytelennek nyilvánítván; a 1.3. §. szerint pedig; a gyermek „vallásos nevelését“ se a szülő k bármelyikének halála, se a házasságnak törvényszerű felbontása nem változ­tathatja meg; továbbá a i4. tj. szerint: ha a szülök valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a hetedik évet még be nem töltött gyermekek nemük szerint követik az áttértet; végre: a i5. és 16. §>j-ok a házasság előtt vagy azon kívül született, de egybekelés, illetőleg atyjuk elismerése által törvényesített gyermekeket „vallásos nevelés“ tekintetében a törvényesen született gyermekekkel egyenlő szabály alá állít­ják ; az egyik vallásfelekezetből a másikba való „felvétel“ pe­dig az 1868. Lili. t. ez. egész terjedelmében csak egy helyen, t. i. a 5. §-ban emlittetik, mely utóbbi • szakasz határozottan az áttéritésre, különösen az áttérőnek „felvételére“ vonatkozik ; tekintve végre azon, a törvénynek szándékát világosan feltüntető indokokat, melyeknek alapján az 187g. XL. t. ez. 03. íj-a elfogadtatott, s melyekben minden kétséget kizárólag ki­emeltetett, hogy ezen szakaszban az 1868. 1 .III. t. czikkre való hivatkozást azért kellett felvenni, hogy az utóbb említett tör­vénynek az áttérést szabályozó intézkedéseivel összhangzásba hozassék : nem forog fenn kétség nem csak az iránt, hogy a K. B. T. K. 53. §-a az t868. Lili. t. czikknek egyedül csak valamely keresztény vallásfelekezetbe való áttérésre vonatkozó szabálya áthágását helyezte büntetőjogi következmények súlya alá. Minthogy pedig a jelen perbeli adatok szerint áttérésnek esete fenn nem forog, kisdedeknél különösen az áttérésnek nem csak létezése, de még lehetősége ki is lévén zárva: annál fogva a vádbeli cselekmények nem voltak a K. B. T. K. 53. §-ának szempontja alá vonandók. Mindezeknél fogva büntetendő cselekmény hiánya miatt Cser Vendel vádlott felebbezése az Ív. 1.. T. 43. íj-a alapján el

Next

/
Thumbnails
Contents